Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Veöreös Imre: Kétarcú évek: 1945-1948 Látkép és emlékezés

pedig Benczúr László, Groó Gyula, Gyöngyösi Vilmos és én. „Erről az akcióról - írja Fabiny Tibor"- 1948-ban jóformán semmit sem tudott az egyházi közvélemény. (Ma is bizonyára ismeretlen egyháztörténeti adalék sokak számára.) Pedig ha minderről a lelkészi kar szélesebb rétege 1948 tavaszán tudomást szerzett volna, sokan józanabbul fogadták volna a bekövetkezett eseményeket." A tanácskozást Kapi püspök bizalmasnak nyilvánította, ezért az egyházi sajtóban nem adhattunk róla hírt. Kitörőben a vihar Az 1948. április 11-től kezdve szerkesztésemben megjelenő Új Harangszó április 18-i számában „Ordass püspök megtámadott nyilatkozata" címen foglalkoztam az Ordass Lajos püspököt ért első sajtótámadással. A püspökkel az Új Hírek című lap munkatársa folytatott beszélegtést, amelyet teljes terjedelmében idéztem. A püspök megnyilatkozását két budapesti politikai napilap élesen elítélte - fűztem hozzá. „Ordass püspök húsvéti újságnyilatkozata annak a tárgyilagos és megbékélésre kész hangnak a folytatása, melyet a nagyhét előtti napokban egyházunk több megnyilatkozása képviselt" - írtam, utalva Szabó József és Kapi Béla püspök kijelentéseire. A május 9-i számunkban ugyancsak kiemelt betűkkel „Kapi püspököt maradásra kéri az egyház" címen ismertettem, hogy Kapi Béla az egyházkerület vezetősége előtt hivatkozott két évvel ezelőtt bejelentett nyugalomba vonulási szándékára. Egészségi állapotának romlása további várakozást nem tesz lehetővé. Név nélkül célzott Túróczy Zoltánra, aki utódjaként „az egyház és állam meginduló tárgyalásaiban egyházunk részéről egyik tanácskozó" fél lehet, és végezheti „az egyházunkon belül szükséges reformok és megújhodási munkálatok irányítását." Mindkét cikkemért a miniszterelnökség sajtófőnöke Budapestre rendelt, és súlyos szemrehányást tett. Mindez az egyház elleni támadások felerősödésére mutat. 1948 június 14-én a MELE országos értekezletén Budapesten előadást tartottam „Egyházpolitikai magatartásunk" címmel. Az egyházpolitika az egyház és állam viszonyának aktuális megoldása - mondtam. I. Az egyházpolitika elvi irányvonalai: legdöntőbb a teológiai szempont; magatartásunkban Isten igéje az irányadó; ez a hitvalló út vállalását jelenti; az egyházpolitikai út kialakítása mindig csak az adott helyzetre érvényes. II. Az egyházpolitika irányvonalai a mai helyzetben: A magyarországi szocialista társadalmi átalakítással kapcsolatban van egy igenünk és van egy nemünk. A világnézeti szándékra nemet mondunk. Ugyanígy a kényszerre és az erőszakra is. Továbbá nem szabad engedni, hogy olyan emberek határozzák meg az egyház ellenállását, akik ezt azért teszik, mert pár hónap múlva várják a „megváltó" atombombát. Az egyházpolitikai állásfoglalást nem földbirtokok elvesztése határozhatja meg, hanem a hit. Az előadás végén az iskolaüggyel foglalkoztam. Iskoláinkat a történelem folyamán Istentől kaptuk áldott lehetőségként az evangélium szolgálatára. Ezért nem adhatjuk oda. Ha mégis elveszik tőlünk - amint előreláthatóan a holnapi országgyűlésen történik -, Isten ítéleteként vesszük iskoláink vallási hiányosságai miatt; keressük a megváltozott helyzetben a gyermekek, fiatalok lelkéhez, szellemiségéhez vezető nehezebb utakat, s a megtörtént tény előtt szomorúan meghajlunk. Mai visszatekintés alapján mondhatjuk: ez így is történt egyházunk püspökei és felügyelői részéről. Az előadást követőnapon, 1948. június 15-én a magyar országgyűlés nagy szótöbbséggel kimondta a felekezeti iskolák államosítását. Eme eseménnyel lezárult az ambivalens időszak, amely a háború végén, 1945 áprilisában vette kezdetét.