Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

egyházi úton", az utóbbi bensőséges barátom lett.) Ám a lökést a Jézus Krisztusban való hitre és egész életem feladatára nem a „nagyok", hanem ő adta. A Hang fiatalos lap. Pályám során mindig a fiatalokhoz vonzódtam. Ilyen szerkesztést és szövegeket csak fiatalok készíthetnek. Ezért szerettem meg. A szabadság és függetlenség levegője árad belőle. E kettőé, melyet még nem tört meg az érettebb kor óvatossága. Ugyanakkor a lap erénye a tárgyilagosság. A Diakonia megszüntetése után fél évvel megjelent számukban két ellentétes véleményt állítottak egymás mellé. Egyúttal „formai mintájául" annak, hogy az érdekeltek egymás mellett mondhatják el véleményüket. Az egyik a volt Diakonia helyettes szerkesztője, a másik egyházkerületi felügyelő. A Hang független gondolkodását mutatja, hogy az előzőnek szövegében megjelenhettek ilyen szabad hangok: „A hetvenes évek püspöke még lenyelte, hogy a DIAKONIA nem volt szócsöve, a kilencvenes éveké azonban nem tolerálja a lap függetlenségét, és azt, hogy szerzői, szerkesztőbizottsága és szerkesztői véleménye (mily helytelen) eltér véleményétől és hatalmat birtokló ízlésétől." A Hang a múltból is merít, éspedig nem akármit. Ismételten megszólaltatja Luthert, Szabó József fordításában. „Jövevény vagyok a földön" címen Bonhoeffer a 119. zsoltár 19. verséről tesz tanúságot. Nemcsak szóval, hanem életével. Mártírhalálának, két számban 50 év múltán tanítványa, Lehel Ferenc fordítása áldoz. A közelmúltból Szentágothai János professzor elevenedik meg. A legújabb számban Martin Buber, a haszidista kegyesség 20. századi életre keltője mondja el Noah rabbi magyarázatát: Hiszek=Szeretnék hinni! Részbeni témás számok ilyen gondolatok köré csoportosulnak: öröm, boldogság; ének, zene; imádság; hitvallás - és így tovább. Érdekes riporteri ötletei vannak: Tabutémák a tábori lelkészi szolgálatban. A fővárosi önkormányzat Könyves Kálmán körúti éjszakai menhelye és hajléktalanszállója evangélikus lelkészi vezetéssel. Körkérdés a sikerről. Vagy: Hány éves vagy? Kit tartasz öregnek? Milyen az öregség: jó vagy rossz? Ki a fiatal? Milyen korú lennél szívesen? A megkérdezettek öt éves kortól 91 éves korig. Interjú kérdések: Kerültél-e már olyan helyzetbe az életedben, amikor kedved lett volna lelkészhez fordulni segítségért? A megkérdezett: 20 éves evangélikus egyetemista, 28 éves katolikus mérnök. Elgondolkodtató részletek: Karácsonyi kérdések (pl. Miért éppen a Karácsony hozza felszínre sok családban a konfliktusokat?). Kérdések december 31. délutánjára (pl. Miben változtam az elmúlt év során? Jó vagy rossz irányban vitt-e a változás?). A válaszokat az olvasó maga adja meg önmagának. Jó címek. Például múltra vonatkozó eseményhez: Múltszilánkok. A lap minőségi mércéje magas. Ez jó. A kérdésem inkább az, hogy a tizenévesek átlaga számára nem túl magas-e az érdeklődési mércéje. E tekintetben telitalálat Seattle indián törzsfőnök 1854-ben tartott híres beszéde, amelyet az amerikai elnökhöz intézett. „Megjósolja, hogy kihalnak az indiánok, látja, hogy a fehérek betegségei, az égetett szesz és a fegyvergolyó megöli őket" - írja a fordító. Versei nem hoznak szégyent a mai fiatalokra. Találó, hogy József Attila 17-18 éves korából jelentetnek meg költői termékeket. Azután könyvismertetések, többek között Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor, Konrád György: A látogató. És művészettörténeti fotók, meg skiccek. Legutóbb 1978-ban Dubrovnikről készült rajzok. Személyes emlékezéssel zárom: 1973-ban végigjártam legfiatalabb lányommal a dalmát tengerpartot. Még minden szép volt és gyönyörű. Mi lehet ma? Veöreös Imre