Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Bárdossy György: A nyugati társadalmak eszmei háttere. Töredék Bibó István szellemi hagyatékából

Az erény erkölcsös cselekedetek gyakorlásán keresztül valósul meg bennünk, ennek föltétele az erkölcsös lelki alkat. Azonban az erkölcsösség csak részben - a szabad elhatározás révén - függ az embertől. A szabad választást az ész irányítja. Arisztotelész szerint az erényes élet egyik biztosítéka a városállam közössége, amely „az erényes cselekedetek ápolására áll fenn".

2 Alegkülönb élőlény épp az ember, „de ha eltér a törvénytől és a jogtól, akkor mindennél alábbvaló."

3 De ezek a törvények emberi alkotások, az a felismerés hozta létre azokat, amely szerint jobb mindenki által elfogadott törvények uralma alatt, mint emberek zsarnoksága alatt élni. Arisztotelész foglalkozik a hatalmak logikai (általános és különös ellentétele) megoszlásával is. Már szerinte is a legjobb a politeia, a szabadok demokráciája, bár a gyakorlati tanácsa a három uralomtípus szintetizálására vonatkozik (királyság, arisztokrácia, politeia). Agörög demokráciák ellentmondásosságát jellemzi a rabszolgák társadalmán való élősdisége; hogyan lehet szabadságról, egyenlőségről beszélni - kérdezi Bibó -, amikor a városállam jelentós része meg van fosztva ezen polgárjogoktól? Hiába volt meg a fejlődést biztosító racionális szervező technika, alkotmányformálás, hatalommegosztás és minden szabad szavazati joga. Bibó szerint hiányzott a moralitás ahhoz, hogy a görögség tovább tudjon lépni a fejlődés útján. Aszókratészi autonóm, erényes életet élő ember-képhez, valamint az arisztotelészi racionális társdalomszervezői gondolatokhoz, mint feltételhez a kereszténység hozzáadja az egyenlőség és a szeretet gyakorlatát. (Hiányzott még egyéb technikai eszköz, mint például a képviseleti rendszer. A személyenkénti szavazás nagyon beszűkítette egy-egy közösség határait a városállam keretei közé. A rómaiak kibővítették a római polgárjogot birtoklók körét, ez biztosíthatta egy sokkal kiterjedtebb közösség együttműködését. Végül is a hűbériség során alakult ki Európában a képviseleti rendszer, ami aztán nagy területű közösségek megszervezését is lehetővé tette.) Ez a moralitás legegyszerűbben az antik és a modern, újkori demokrácia közötti különbségtevésben mutatható ki. Ugyanis az antik városállam szabad polgára elment a Fórumra, szavazott, vagy kifejtette nyilvánosan a véleményét. Lényegében így működött az antik demokrácia, ez volt az úgynevezett direkt demokrácia. Az újkori demokrácia lényege pedig az, hogy a hatalmon levők a többség bizalmát élvezik és a közjót szolgálják. Vannak küldöttek, akik az egyes rétegek, osztályok érdekeit képviselik. Minden hivatalt viselő leváltható, ha a megbízók elégedetlenek a feladatvégzésükkel. Bibó szerint amennyivel több a modern demokrácia működésében az antik demokráciánál a hatékonyságban, az éppen a beépült morális elemek hatása. Ezek a morális elemek: az egyenlőség és a jézusi erőszakmentes magatartás. Ez a moralitás már jelen volt a római birodalom idején is időszámításunktól egész a konstantini fordulatig, amíg a kereszténység államvallás lett. Jelen volt, de még nem fejthette ki társadalomszervező hatását, egyelőre csak a magánélet-szférában hatott, a hitvalló keresztények életén keresztül. Ezen morális gondolat mellett van még egy nagyon fontos tényező Bibó szerint, amely jelentősen hozzájárult az európai társadalom helyes értelmű fejlődéséhez. Ez pedig a társadalomszervező morális hozzáállása és ezen alapuló szerepe. „Az ókori államelmélet ennek során olyan tételekhez jut el, amelyeket a középkori és újkori 2 Arisztotelész: Politika (1281. a) Gondolat, Budapest, 1969. 3 Arisztotelész: im.