Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Cserháti Péter: Megmaradunk. A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség hét éve

A Bárka Jellemző adat, hogy az akkor „deviáns szakcsoport", ma Bárka munkáját nyolc nappal a MEVISZ megalakulása előtt elkezdtük tervezni Kovács Imre lelkész barátommal együtt. így történhetett, hogy már 1988 karácsonyán jártuk a budapesti vasútállomásokat, Orián Géza - ma is szolgáló - református szociális munkás testvérünk vezetésével. Baleseti sebész vagyok, munkám során gyakran szembesülök a deviánsnak mondott rétegek, a szegények, idősek sokszor megoldhatatlan problémáival, tragédiáival. E feszültségben élve vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a MEVISZ révén kell társakat, csapatot toboroznunk ilyen feladatokra is. A narkós-, hajléktalan-gondozás erőinket meghaladó útjairól az Úr biztos kézzel kormányzott bennünket más irányba, s ismertetett meg a mozgássérültek, állami gondozottak, vakok, értelmi fogyatékosok világával, barátságával. Túl vagyunk több, mint 50 táboron, megszámlálhatatlan évközi találkozón, Bárka bibliaórán, „Laci fürdetésen", Pető tornaórán stb. És az érdeklődés folyamatosan nő, az elmúlt nyáron 12 táborban több, mint 400 fiatal dolgozott. A Bárka munka - és ez a nyilvánvalóbb - természetesen jelentőséggel bír a gondozottak számára, hiszen nem egy fogyatékos vagy hátrányos helyzetű barátunknak jelenleg ez az egyetlen „kitörési pont" életének szomorú, megszokott keretei közül. A gondozó fiatalok számának ilyen gyarapodása azonban már nehezebben magyarázható meg. Azt hiszem, hogy ezek a táborok a misszió olyan mai, „modern" lehetőségét jelentik, ahol a résztvevők lehetőséget kapnak arra, hogy együtt lehessenek azokkal, akiknek egy korty leves, egy fürdetés, egy esti séta a mindent jelenti. Tíz napig más szemmel, alaposabban, figyelmesebben nézhetik a viágot, s e légkörben az elhangzó áhítat, istentisztelet természetesen tereli felfelé a tekinteteket. Adni és elfogadni, helyemet megtalálni segíthetnek ezek a táborok, s ez az élmény vonzza évről évre nagyobb számban a fiatalokat. A MEVISZ és a zsinat A MEVISZ zsinati szerepléséről akkoriban elég sokat cikkeztünk, s mivel az egyenlőtlen eszközökkel folytatott vita az ügynek többet ártott, mint használt, ifjabb Zászkaliczky Pállal együtt úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk azt. E fogadalmunkhoz több-kevesebb sikerrel négy éve tartjuk magunkat. így most sem akarok írni a történtekről, ismételt és visszautasított kezdeményezéseinkről, amelyekkel megpróbáltunk az egyházi elnökség, illetve a radikális ellenzékiek közötti palettán található sokféle csoport és személy között hidat építeni a keresztény megbékélés, a megújulás érdekében. Ebben a sorban az utolsó volt a zsinati kétlépcsős javaslat, amelyet mások fogalmaztak meg, de mi igyekeztünk támogatást szervezni mögé. Hittük, hogy egy cezúrát vonó, és az új választásokat előkészítő zsinat keresztény módon teremthet lehetőséget kinek-kinek a múlttal való elszámolásra, a bűnbánatra, a tisztes visszavonulásra, ahol erre van szükség, de akár az újra megmérettetésre, megerősítésre, végre tiszta, becsületes szavazás révén. Nem tudhatjuk, hogy egy kicsivel több bátorság és nagyvonalúság milyen hatást gyakorolt volna egyházunk életére, mennyi energia, megkönnyebbült megbocsátó testvéri öröm szabadult volna fel mindannyiunk üdvére. Ma mindenesetre már úgy tűnik, hogy nem volt megalapozott ez a várakozás. Az Úr ítélete szerint a hazai közélet