Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Szebik Imre: Társadalmunk segítségigénye és az egyház szeretetszolgálata

következménye. Elsó'dleges az evangéliumhirdetés: Isten hozzánk hajolt irgalmas szeretetével Fia, Jézus Krisztus személyében. Ezért mi sem nézhetjük tétlenül a rászoruló és elesett ember kiszolgáltatott helyzetét. Nem egyszerűen a szükség, hanem Jézus kötelez a szeretet gyakorlására. Közben újra fel kell tennünk az alapkérdéseket. - Micsoda az ember? Mire hívta el Isten? - Milyen a preventív gondoskodás, megannyi bűn, baj megelőzésére? - Milyen jövőt szán Isten egyénnek és közösségnek, egy országnak és az egész emberiségnek? - Mit jelent az örök élet távlata a szeretetszolgálatban? A diakóniai munka sohasem egyirányú utca. Más szóval, aki ezen a területen nem sajnálja erejét és szeretetét befektetni, sokszorosan kapja vissza a gondozottak mosolyában, imádságában és elismerő gesztusaiban. Istenünk pedig kellően leleményes, hogy övéit e szolgálatban érdemeiken felül is jutalmazza. Ezért szabad reménységgel nézni a szolgálat távlataira. „Ha valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle." (Lukács 12, 48) D. Kapi Béla püspök Wichern diakóniai munkájának kezdeteiről 1833. szeptember 12-én egy nyilvános összejövetelen megrázó erővel megrajzolja a gyermekek elhagyatottságát, a nép nyomorúságát, elgondolt segítő tervét. Már ekkor kibontakozik merész álma: ő nem csak egy házat akar beállítani szeretetmunkájába, hanem egy egész községet akar teremteni: Rettungsdorf, - az irgalmasság faluját. A jelenlevők tekintélyes adományokat gyűjtenek a cél megvalósítására. így történt azután, hogy reformáció ünnepén Wichern anyjával és Teréz testvérével megkezdte munkáját. Az intézmény méretei növekszenek. Imatermet építtet. Megtelik az első családi ház, újakat építenek. Kezdetben majdnem minden évben egy épülettel növekszik a telep. Kiérlelődik régi eszméje: szövetségbe kell egyesíteni Németország hasonló célért munkálkodó belmissziói egyesületeit. 1848 szeptember 21-23-án Wittenbergben összegyülekeznek a német ev. egyház vezetőemberei. Luther és Melanchton sírjánál kérnek Istentől útmutatást teendőikről. Wichern második nap felszólal. A lélek erejével megrajzolja a helyzet rettenetes képét, százak és ezrek nyomorúságát és lelki ínségét. Hatalmas erővel felrázza az egyház és emberek lelkiismeretét. Lefesti a vándorló iparoslegények, a kenyérnélküli föld- és vasúti munkások, a templomnélküli proletárok, a kommunista propaganda által félrevezetett elvakult emberek sorsát. Rámutat az egyház mulasztásaira és Istentől rendelt hivatására. Belső viszonyaink - úgymond - reformációt, még inkább regenerációt igényelnek a hit és szeretet új és megújult cselekedetei és kijelentései által. A Dunántúli Egyházkerület Belmissziói Munkaprogramja 1933134-re. 254-255. I.