Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
IV. Szemle
Szemle 219 alkotás előzménye lehetett Adriaen Collaert rézmetszete, amely Mártont szintén hongroline-ben ábrázolta. A magyaros huszáröltözék a harmincéves háború folyamán terjedhetett el Európában, és a 17. században divatossá is vált. Nem egyedi, de nem is túl elterjedt, hogy a magyaros öltözékkel hangsúlyozzák Szent Márton pannoniai származását. Tóth Ferenc úgy érvel, hogy mivel a toursi káptalannak joga volt összeállítani a saját breviáriumát, nagy jelentőséggel bír, hogy ennyire hangsúlyozták Márton pannoniai származását. A magyar huszárok az 1630as években jelentek meg a Rajnán túli területeken, ami a szerző véleménye szerint megkönnyíthette a szövegek és képek áramlását a két kultuszhely között. A kötet egyik legizgalmasabb részében Tóth Ferenc a külföldi uta zók szombathelyi Szent Mártonkultuszélményét veszi számba. Az egyik legkoráb bi ilyen utazó Carolus Clusius botanikus, aki 1685ben megemlékezett a Márton születési helyén épült templomról és a keresztelőkútról, amelyről azt tartotta a hagyomány, hogy ott keresztelték Mártont (a legendája szerint ez nem történhetett meg, mert katonasága alatt keresztelték). Bél Mátyásnál már helyesen szerepelt, hogy Márton az édesanyját keresztelhette meg a kútnál. Richard Pococke és Jeremiah Milles leírásaikban főleg Szombathely ókori emlékeire koncentráltak. Az elemzésből kiderül, hogy a korabeli Európában mit tudtak Szent Mártonról, illetve hogy mekkora visszhangja volt a születési helye körüli vitának. A francia Cyprien Polydore is hallhatott erről, legalábbis van rá utalás a leírásában. Cyprien Polydore Périgueux Szent Mártontemplomának plébánosa volt, míg az épület le nem égett, így egy világkörüli pénzgyűjtő útra indult. 1880ban Magyarországon, sőt Szombathelyen és Pannonhalmán is járt, amiről a naplója és a pannonhalmi források is tanúskodnak, sőt az apátságban még misét is mondott. A Szombathelyről szóló leírása azért jelentős, mivel tájékoztat arról, hogy a 19. században meginduló tudományos kutatás hatására szétvált egymástól a szü letési hely és a kultuszhely, a püspökség alapításával és a székesegyház építésével pedig Szent Márton kultuszának új központja született. A kötet utolsó fejezete Rab Gusztáv Szent Mártonról szóló regényének (Sabaria, avagy Szent Márton köpönyege) történeti hátteréről szól. Rab Gusztáv eredetileg református családban született Rohoska József néven, az 1956os forradalom után emigrált Franciaországba. A regény eredetileg angol nyelven látott napvilágot, és Szent Márton és a város kapcsolatát mutatja be: Márton hozta a kereszténységet, a kereszténység pedig megtartotta a várost és a szent emlékezetét. Tóth Ferenc meggyőző alapossággal kutatja fel a regény témaválasztásának lehetséges indokait, így az 1960as Szent Mártonemlékévet, vagy egy francia irodalmi pályázatot.
