Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
II. Gyűjteményeinkből
Egy misszilis vallomásrétegei 121 Írás A levél második vallomása a misszilis írásához kötődik. A kor levelezési gyakorlatában a fej és kéz sokszor különbözött, gyakoriak voltak az íródeákokkal íratott levelek, ami ezen misszilis esetében sincs másképp: Elena priorissza unokaöccsének szóló levele nem saját kezű, hanem Ráskay Lea írásában maradt ránk. A kéz kilétéről azonban a levél felfedezése után (1947) a szakmának még jó ideig nem volt tudomása, még a Középkori leve leink 1991es kiadásakor sem.28 Eckhardt Sándor konstatálta ugyan, hogy az írás különleges, sőt valamilyen kódexes kéz gyanúja is felmerült benne, ez azonban ennél konkrétabb formát nem öltött.29 A felismerést tulajdonképpen véletlenek sorozata hozta el. A múlt század 80as éveiben készült a Magyar nyelv történeti nyelvtana, amelynek feldolgozandó forrásanyaga tartalmazta Elena priorissza levelét abban az Iványiféle, fényképmásolat nélküli változatban, ami akkortájt elér hető volt.30 A levél az általam írandó grammatikai fejezet számára is tartalmazott jó adatokat, ezeket az Iványiféle kiadásból idéztem. Mire viszont a kézirat elkészült, és az adatok filológiai ellenőrzésére került sor, megjelent már a fakszimiléket is tartalmazó Középkori leveleink , 31 az ellenőrzéseket ebből végeztük. Éppen ekkor – a grammatikával párhuzamosan – ketten a Ráskay másolta Horvátkódex kritikai kiadásán is dolgoztunk.32 Így az adatellenőrzés során az a meglepő felismerés ért, hogy a két kézírás ugyanaz: Elena priorissza levelét Ráskay Lea vetette papírra. E véleménnyel szemben kezdetben paleográfusi részről aggályok merültek fel (csak nagyon hasonló, de nem ugyanaz a kéz), ezért a kézazonosságot nyelvészeti érvekkel is meg kellett támogatni: összehasonlítva a levél és a Ráskaykódex(ek) hangjelölését, helyesírását, szövegtagolását, nyelvjárási jellegzetességeit és hibatipológiáját.33 A tanulmány megjelenésével az Elena levél kétségtelenül a Ráskayéletmű részévé vált. A datáláshoz (1508 és 1524 között) itt következik némi pontosítás, amelyet immár a kéz ismeretének alapján tehetünk meg. Ráskay Lea évszámokkal jól ellátott kódexeiben (1510 és 1522 között) meglehetősen pontosan követ hető írásának alakulása, megfigyelhető, ahogyan egyes betűinek formálá sában az írásgyakorlat bizonyos változásokat okoz. Ez legjobban a z 28 Hegedűs–Papp (1991), 62. tétel. 29 Eckhardt (1951), 102. 30 Iványi (1947), 158. 31 Hegedűs–Papp (1991). 32 Haader–Papp (1994). 33 Haader (1995).
