Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
IV. Forrás
300 Szemle Benoît, a liège-i Szent Jakab-apátság, Magyarországon a pannonhalmi Szent Márton-apátság, olaszföldön Subiaco, illetve Padovában Santa Giustina, német nyelvterületen pedig az oberpfalzi Kastl, az alsó-ausztriai Melk, valamint az alsó-szászországi Bursfeld. Jelen kötet részben egy a közelmúltban sokat kutatott bencés szerzőre, Bernhard von Wagingra (kb. 1400–1472), valamint annak felső-bajorországi reformkolostorára, a tegernseei Szent Quirinus-apátságra összpontosít. Bernhard perjel, lelkiségi író, Nicolaus Cusanus levelezőtársa, valamint bajor és sváb területeken a reformeszmék terjesztője volt. Bencés közössége Kaspar Aindorfer (1426–1461), valamint Konrad Airinschmalz (1461–1492) apátok alatt a melki reform központjává nőtte ki magát. A kötet írásainak második csoportja Kastl, Melk és Sankt Gallen reformtörekvéseivel foglalkozik. Végül az utolsó csoport különböző, a monasztikus reformmal kapcsolatos egyházjogi, filológiai, irodalmi és hittudományi kérdést tárgyal. Nem meglepő tehát, hogy a kötetben szövegkiadásokat is találhatunk – például Bernhard perjel írásaiból. A továbbiakban a konferenciakötet néhány kiválasztott tanulmányát némileg részletesebben ismertetem, a többi írást röviden érintem. Saját szakterületemnek megfelelően több esetben kitérek a neves késő középkori egyházjogászra és gondolkodóra, Nicolaus Cusanusra. A kuesi bíborost nemcsak az egyház megújítása iránti komoly elkötelezettsége kapcsolja a kötet tárgyához, hanem az a szoros és személyes kapcsolat, amely közte és a Szent Quirinus-apátság között alakult ki. A kötetet az előszó után Susanne Kaup A bencés kolostori reform központi témái Bernhard von Waging irodalmi munkásságának tükrében című tanulmá nya nyitja. A salzburgi érsekség területén, a Salzburg közelében fekvő Waging am See községben született Bernhard Bécsben tanult, majd 1435-ben ágostonos kanonok lett Indersdorfban, egy bajor reformközpontban. 1446-ban lépett át a tegernseei bencésekhez. A bencés apátság akkor épp húsz esztendeje csatlakozott a melki reformhoz, melynek néhány eszméjével Bernhard már a bécsi egyetemen megismerkedhetett. 1452–1465 között Bern hard a közösség perjele. 1468-ban püspöki kérésre a bergeni bencés nővérközösség lelkigondozója, majd ott is halt meg. A tanulmány kitér Bernhard perjeli föladataira és irodalmi munkásságára, utóbbin belül röviden tárgyalja a misztika, a szentmise, a kolostori lelkigondozás, prédikálás témáit. Majd pedig Bernhard monasztikus gondolkodását vizsgálja meg kö zelebbről. Zárszavában Petrus Becker OSB történész Bernhardot a kolostori reform összefüggésében értékelő szavait idézi. Kaup tanulmánya függelékeként közli Berhard három művének részletes tartalomjegyzékét.
