Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
IV. Forrás
Szemle 301 A második tanulmány Stephan Haering Késő középkori monasztikus reformkezdeményezések a bencés világban. A padovai Santa Giustina és Subiaco reformjai, valamint a Peterhausenben tartott tartományi káptalan egyházjogi szempontból című írása egyúttal arra az általános tanulságra is rámutat, hogy egyházreform és egyházjog egymással összefüggenek – nemcsak a szerzetesi életben. A harmadik tanulmány Christine Glaßner A melki apátság és a melki reform a 15. században című írása. A délnémet térségben a korszakban meghatározó osztrák apátságról ír: érinti a melki megújulás előtörténtét, fölvázolja a reform alapvonalait (külön kitér a liturgiára, valamint a bécsi egyetem szerepére), rámutat az itáliai, mégpedig Subiacóból származó szövegforrásokra, ismerteti a konvent személyi összetételét. Roland Götz A tegernseei kolostor a 15. században című tanulmánya a neves bajor reformkolostor történetébe enged bepillantást. A kolostor egyik saját szerzetese által megfogalmazott krónikát veszi közelebbi vizsgálat alá, s az abból föltáruló képet egyéb elérhető történeti adatok alapján módosítja. A 8. században két nemes testvér, Adalbert és Otkar által alapított apátság a vizsgált korszak elejére a krónikás szerint nyomorúságos állapotba került. Az 1420–1421 között bajor területen zajló háború alatt súlyos tartozásokat halmozott föl, a kolostori fegyelem pedig olyannyira alábbhagyott, hogy az ott lakók már nem akarták szerzetesnek sem nevezni magukat. Egy 1424-ben történt esemény jelképes erővel jeleníti meg a romlást: az egyik vasárnapi vesperás után a templom kórusának elülső része összeomlott. Emberéletben nem esett kár – az omlás idején épp vacsoráztak –, Szent Krizogonosz oltára azonban tönkrement. Végül III. Vilmos bajor herceg avatkozott közbe, így két esztendővel később Kaspar Aindorfer lett az új apát. A kolostori krónikás szerint Kaspar apátúr tevékenységével kiérdemelte magának a kolostor második alapítójának címét. Valójában az apátság gazdasági ügyeinek konszolidálása korábban elkezdődött, akkoriban a konventnek jelentősnek mondható tagjai is voltak. A szerzetesi fegyelem és lelkiség reformjára ennek ellenére szükség volt. Ugyanakkor a tegernseei reform kezdettől fogva arra irányult, hogy ez a bajor területen jelentékeny, egyúttal nem teljesen reménytelen helyzetben lévő közösség legyen a későbbi országos megújulás központja. A választás sikeresnek bizonyult: az 1452-ben Nicolaus Cusanus bíboros által pápai legátusként kezdeményezett vizitáció az osztrák bencés vizitátorok tanúsága szerint a következőt állapította meg: „e monostort olyannak találtuk, ahol spirituális szempontból a Regula megtartása dicséretes módon virágzik, a világi ügyek intézése pedig példás.” 1 1 Idézet a 99. oldalon.
