Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Egy bencés regényhős paradigmaváltása 47 veszi körül. A fiúk felnéznek rá, egyúttal titokzatosnak és félelmetesnek tartják. Az igazgató egy alkalommal Mihály t gőzfürdőbe invitálja, majd elmennek vacsorázni, és itt a professzor előadja tudományos „ars poeticáját”: „Csak úgy kell a tudomány, ha felér a legforróbb, legszenvedélyesebb szerelemmel! Szenvedély nélkül önfertőzés az egész!” (33.) E találkozás után Mihály t barátja, Flórián elviszi Konstatin hoz , egy művészetbarát világfihoz, aki most jött meg Olaszországból, és zöldtapétás könyvtárszobájában (nagypolgári miliő elefántcsont feszülettel!) az összegyülekezett társaságnak felolvassa velencei útiélményeit. A felolvasás hajnalig tart, a társaság szedelőzködik, és elmegy a Gellérthegyre napfelkeltét nézni. A 4. fejezetben Palotás Kornélt, a „széplelket” ismerjük meg közelebbről, aki egyébként Mihály szobatársa. Tisztelőiből egész udvartartása van: „Végeláthatatlan éjszakákon elemezték érzéseiket. Párolgó teáscsészék mellett ültek, francia könyvek hevertek az asztalon – önelemző, önmagukon tépődő írókat szerettek (...), néha Ady egy versét taglalták, de legtöbbször a nőkről, a szerelem formáiról volt szó. (...) Palotás Kor nélék voltak a »franciásak«, az »esztéták«!” (49–50.) Palotásról megtudjuk, hogy eredetileg papnak, sőt szerzetesnek készült, de most van egy menyasszonya, akit viszont eléggé távol tart magától. Mihályt egyre jobban behálózza ez az esztetizáló, de egymással időnként vad tréfákat űző, párnacsatákat vívó társaság. Flórián viszont Vandálhoz csatlakozik, aki gyűlölte Palotást: „Lázas estéken forradalmat tervezett, és a legelsők közt Kornélt akarta kivégeztetni.” (49.) Az 5. fejezetben Vandál egy őszi estén elviszi magával Flóriánt egy ellenzéki értelmiségi összejövetelre, amelyet egy nagy pesti bérházban tartanak. Felbukkan Lelkes Kelemen költő is (lila zsakettban, galambszín nyakkendővel): a Phallanx című folyóiratot akarja megalapítani, amelyet majd az Egyháznak fognak fel ajánlani. A bekiabálásokból kirajzolódnak a lapba szánt témák: Madrid ostroma, a japán kegyetlenkedések, KözépEurópa megoldatlan kérdései, a magyar parasztság életkörülményei stb. Nem irodalom kell, hanem társadalomrajz! – mondják többen. A hangulat egyre forradalmibbá válik. Vandál szerint munkásnegyedbe kellene menni és ezeket a kérdéseket a proletárokkal kellene megvitatni. Lelkes Kelemen viszont a felsőbb osztályokat szeretné eszméiknek meghódítani, és azt meséli, hogy Paul Claudel kastélyában a francia íróval együtt járult szentáldozáshoz, és hogy egy spanyol jezsuita kolostorban meggyónta, hogy nem tud úrrá lenni testiségén. Flórián rajong Kelemen ért , mesterének tartja, nem csak a költészetben, hanem a nőhódítás terén is. Mivel jó külsejű fiatalember, a tanítványi szerep jól indul: egy Sylvia nevű lánnyal idő előtt távozik, miközben Vandál a szocializmus jövőjéről szónokol. (A fia tal pár az éjszakában a Marcibányi tér felől bebarangolja a Rózsadombot, az egyik kert kapujára cédulát tűznek ki: „E telek Rezeda Kázmér tulajdona”.) A lapalapító társaság a deres hajnalban Lelkes Kelemen vezérletével
