Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
IV. Forrás
Szemle 309 nyugatmagyarországi jezsuita rendtagok jól használható adattárát tárja az olvasó elé, módszertani példát is nyújt a nagy adatmennyiséggel dolgozó, társadalomtörténeti elemzésre készülő szakmabeliek számára. A rendtagok származási helyének és nációjának vizsgálatával Kádár megállapítja és térképen ábrázolja a három kollégium vonzáskörzetét, a tanulmányok helyének és hosszának elemzésével képet ad az általános képzettségről, illetve szemlélteti a jezsuita életút tipikus elemeit. Végül a három kollégiumban szolgálatot teljesítő papok és laikus testvérek csoportját mutatja be és elemzi, valamint a három intézmény személyi állományát összevetve képet ad a fluktuációról is. A kötet második fele Jézus Társaságának a társadalom különböző rétegeivel és csoportjaival kialakított kapcsolatát, a kollégiumok tevékenységét mutatja be. Ennek első részeként a negyedik fejezet a jezsuiták oktatási tevékenységére, az általuk vezetett gimnáziumok működésére, illetve a diákságra koncentrál. Kádár a megszokott módon egyesével mutatja be a jezsuiták fellépésekor fennálló felekezetileg sokszínű pozsonyi, győri és soproni iskolarendszert, ily módon is szemlélteti a Társaság alkalmazkodóképességét. A gimnáziumi diákság társadalmi összetételének vizsgálatát némiképp megnehezítik az eltérő forrásadottságok: a pozsonyi és győri anyakönyvek, illetve a fennmaradt diáktársulati és diákkongregációs tagkönyvek alapján először a létszámadatokra és az osztályszerkezetre vonatkozóan tesz megállapításokat. Ezt követően mintaévek kiválasztásával elemzi a diákság ot a társadalmi státus, életkor, náció, származási hely és felekezet tekintetében. A kötet ezen fejezete igen gazdag táblázatokban, grafikonokban és térképekben. A szerző az egyes osztályok létszámadatain túl a diákság felekezeti és nációmegoszlását, illetve az azonosított származási helyek térképre vitelével az egyes gimnáziumok vonzáskörzetét is szemlélteti. Ezt követően a forrástípusok kutatási lehetőségeinek bemutatása érdekében Kádár „mélyfúrásokat” végez az anyagban: az áttérésekre és az egyházi hivatásokra koncentrálva mintegy értékeli a Társaság sikerességét. A Győrből az 1630 és 1652 közötti időszakból azonosított és végigkövetett mintegy száz – szerzetesi és világi papi – hivatás reprezentatív célú feldolgozásával Kádár bemutatja a gimnáziumi anyakönyvek és a szerzetesrendi és papi névtárak összekapcsolásában rejlő lehetőségeket. A kötet ötödik fejezete a jezsuita vezetésű kongregációkkal foglalkozik. A szerző itt is rövid bevezetésben ismerteti a nyugateurópai vallásos társulatok Jézus Társaságának működésében betöltött szerepét és jelentőségét. Ezt követően bemutatja a négy társulatalapítási hullámot a Magyar
