Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
IV. Forrás
310 Szemle Királyságban, azon belül is a harmadik hullám részeként a pozsonyi, a győri és a soproni kongregációkat. Mindhárom esetben kitér a diák és városi kongregációkra, valamint az Agonia Christitársulatokra, amely Pozsony esetében 1647es Lippay György általi megalapításával mintegy megelőzte a típus intézményesülését. Ezt követően három esettanulmányt olvashatunk, melyekben Kádár a soproni Confraternitas Corporis Christi példáján keresztül a középkori eredetű és a barokk vallásos társulatok kapcsolatát vizs gálja. A pozsonyi diákkongregáció forrásadottságainak köszönhetően nemcsak tagsága vagy tisztségviselői, hanem a patrónusi kör, a társulat tevékenysége, valamint tárgyi környezete is feltérképezhető. A győri Patrona Hungariaetársulat bemutatásával a szerző a felnőtt kongregációkra is hoz példát. A fejezet lezárásaként Kádár táblázatban foglalja össze Pozsony, Győr és Sopron társulatait, melyben az ismert taglétszámok is szerepelnek. Az utolsó fejezet középpontjában a Társaság lelkipásztori tevékenysége áll. A jezsuiták a társadalom különböző rétegeivel és csoportjaival való kapcsolatteremtésének értékelésekor a szerző a német történetírás által kidolgozott konfesszionalizációs modellhez is kapcsolódik: a Társaságnak a társadalmi fegyelmezés folyamatában betöltött szerepét vizsgálja. A prédikálás és térítés mellett a szerző kitér a misszós tevékenység, a katekézisek és a zarándoklatok szerepére is. Kádár a litterae annuae k és a soproni historia domus alapján éves adatokat közöl a három kollégiumban a katolikus hitre térők létszámáról. Az áttérések általános jellemzőinek bemutatását követően a szerző mintegy esettanulmányként vázolja Nádasdy III. Ferenc katolizálását, a jezsuiták ebben betöltött szerepét, valamint az áttérés hatá sát a soproni jezsuiták 17. század közepi helyzetére. A forrásokban megjelenő, az áldozásokra, a szentgyónásokra és életgyónásokra vonatkozó számadatok azon túl, hogy lehetővé teszik a jezsuiták lelkipásztori tevékenységének értékelését, az egyházi és világi társadalom átformálását célzó lelkigyakorlatok sikerességét is jelzik. A társadalmi fegyelmezés témakörében a jezsuiták a különböző házassági, családi és baráti kapcsolatok megmentésében, és azon keresztül a helyi közösségek megerősítésében játszott szerepéről olvashatunk. A Társaság tevékenységének részét képezték a társadalom periférikus csoportjaival szembeni irgalmas cselekedetek, mint a börtönpasztoráció, az ispotályok látogatása, a haldoklók és az árvák megsegítése. A fejezet utolsó oldalain a jezsuiták a vallásos néphit megreformálásában betöltött szerepéről olvashatunk. A szerző a litterae annuaekból gyűjtött csodákon és csodás gyógyulásokon keresztül mutatja be, hogy milyen esetekben és milyen módon hívták segítségül a Társasághoz kapcsolódó és egyéb szenteket.
