Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
Beszámoló a pannonhalmi Régészeti Gyűjteményben végzett... 243 maga a kialakított jelzésrendszer volt. Lovas ugyanis a kornak megfelelő szemlélet szerint elsősorban a régészeti kataszter meghatározásában: a lelőhelyek feltérképezésének és rendszerbe illesztésének munkájában volt érdekelt és szerzett is vitathatatlan érdemeket. A tárgyak jelzetét is olyan betű és számkombinációval látta el, amely elsősorban a lelőhelyre utal. Azonban ez a módszer sajnos alkalmazhatatlan a múzeumi raktározási rendszerben. „Érdekes a számozása. Minden nagyobb régészeti korszaknál és a tárgyak csoportjánál újra kezdte. Ahol a lelőhely ismerős volt, ott a szám pl. Gy1,2 stb., azt jelenti, hogy Győrszentmártonban talált tárgyak következnek egymásután. Azokat a tárgyakat, ahol nem talált lelőhelyet, ott X-szel jelölte és arab számmal jelölte szintén a sorszámot. A számozása elég bonyolult.”38 Így fordulhat elő, hogy az R 11es jelzettel található egy bronzkori edény, egy kard és egy csatkarika is. Az ismeretlen lelőhelyű X 11es jelzet majdnem mindegyik korszak tárgyainál előfordul. Ezen okokból kifolyólag új rendszer kidolgozására volt szükség, melynek alapját a kronológiai beosztás adja. A jelzetrendszert úgy próbáltam kialakítani, hogy a régészeti korszakokhoz nem értő munkatárs akkor is jó eséllyel tudhassa, miféle lelet kerül a kezébe, ha a jelzeten kívül semmilyen más információ nincs a birtokában. A jelzetek minden esetben a PFM betűkkel kezdődnek, ami a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum rövidítése. A korszakokat három betűkarakterrel jelöltem, szándékosan használva a magyar nyelv ékezeteit, hogy rögtön felismerhető legyen, milyen szóra utalhat a jelzet. A római kor leletei RÓM.0001gyel kezdődnek, az újkoriak ÚJK.0001gyel stb. A számjel azért indul 0001el, mert a digitális feldolgozás során a könyvtárkezelő programok így kisebb eséllyel keverik össze a sorrendet. A Múzeum Digitár rendszerébe eddig 602 adatlapot vittem fel. 39 Természetesen ez nem egyezik meg a leletek valós számával, mivel sok esetben a kontextusuktól megfosztott kerámiatöredékek tucatjai ugyanazon a leltári számon szerepelnek. Hasonló a helyzet például az újkori építési törmelékek esetében is, amelyek beazonosításához több információra van szükség. 38 PFK BK 993/II.6., Tibold [1961], 3. 39 Adatok: az „akkutárolóban” talált leletek eredeti ládakatasztere: 41 papírdoboz; 6 műanyag rekesz; 6–8, részben megsemmisült farekesz; 4 összetartozó nagy urna. Az újrarendezett leletek ládakatasztere: 37 nagyméretű papírdoboz; 16 kisméretű papírdoboz; 4 összetartozó nagyurna; 15 külön csomagolt lelet. A régi kartotékrendszer 479 tételből áll, ebből 17 már az 1960es években lappangóként volt megjelölve. 465 potenciális tárgyból több mint 345öt sikerült beazonosítani. A maradék körülbelül 120 tárgy azonosításra kerülhet a digitális tár adatainak finomítása közben. Az összes bevitt adatlap: 602 db, ebből kőkor: 85 db; bronzkor 71 db; vaskor: 79 db; római kor: 111 db; avar kor: 21 db; középkor: 97 db; újkor: 26 db. A fennmaradó tételeket olyan leletek teszik ki, amelyek nem besorolhatók korszak szerint (pl. orsógombok vagy építőanyag), vagy egyszerűen nem meghatározható korúak.
