Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
III. Régészet
166 Szabadváry Tamás Az utóbbi gyűrű szempontjából fontos felhívni a figyelmet az itt közölt példány már említett kis csillagszerű alakzatára, amelynél jogosan vetődik fel, hogy a zsidó figurát helyettesíti, ezáltal a sorozatban egy új ikonográfiai megoldást képez. Pannoniai környezetben az eddigi kutatás nem regisztrált gyűrűt, amely a mózesi miraculum fontis t jelenítette volna meg. Jelen kutatásunk alkalmával figyeltünk fel egy már közölt bronzgyűrűre, amely Gyulafirátótról származik,21 közelebbi lelőkörülmények nélkül. 22 A bordázott ka rikájú gyűrű korong alakú fején látható negatív ábrázolás az ismert sémát követi: alapvonalon balra álló ruhás alak jobbjában tartott virgá val az előtte emelkedő, példányu nkhoz hasonlóan srég irányú vonalazással ki képzett sziklára sújt. Szemléletes, hogy a sziklával párhuzamos irányú véset jelképezheti a feltörő (pontosabban lecsurgó) vizet, valamint ennél a darabnál jól kivehető, hogy az alak nyakánál induló, bal vállán át földig elérő, összefüggő vésett vonal inkább a pallium megjelenítése lehet. Kitekintésként, a rendelkezésre álló pannoniai leletanyagban vesszük sorra Mózes vízfakasztási csodájának ábrázolásait. Mindjárt szemléletes példának minősíthetjük a traismaueri (AlsóAusztria, Sankt PöltenLand j.), DNyi legyező alakú toronyból előkerült bronz figurális ládika vereteket, amelyek paneljein ó és újszövetségi jelenetek láthatók a múzsák kíséretében. Mózes borotvált arcú fiatal férfi, tunicá t és pallium ot visel, jobbjában pálcáját tartja. Előtte ovális elemekből oszlopszerűen megformált szikla látszód ik, amelynek tetejéből vékony csíkban folyik le a víz. Mózes előtt apró, jellegzetes keleti viseletben ábrázolt (bő ruha és pileus ) guggoló alak nyúl a vízért. A Krisztussal való megfeleltetésre utalhat a mező felső oldalán található ZE – SV (Zesu) felirat. 23 Érdekes összecsengés, hogy DunaújvárosÖreghegy táborából (Intercisa) származik egy erősen korrodált kisebb töredék, amelyen egyező felirat látható egy jobb karját emelő férfi 21 Közlő a gyűrűképet fával vagy íjjal ábrázolt női alakként interpretálta: Csirke–Palágyi (2005), 54. (Kat. Nr. 21.2.). Az 1950es években új leltári számot kapott, a lelőhely ettől függetlenül biztosnak mondható. A tárgy fotójának elkészítéséért GyőrffyVillám Zsombornak (régész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) és Diriczi Alicenak mondunk ezúton is hálás köszönetet. 22 Éri–Kelemen–Németh (1969), 96–97. (Nr. 20/6. [Pogánytelek II.]). Gyulafirátót–Pogánytelek kutatásban ismert római kori lelőhely, ahol Rhé Gyula végzett ásatást még 1903 és 1904 őszén. A több periódusban használt település (villagazdaság [?] – Rhé Gyula öt objektumot tárt fel) a késő római korban is aktívan működött, amit az 1. számú épület X. helyiségében talált 103 dbos éremkincs is bizonyít (Valentinianusdinasztia rézérmeinek zárásával). Rhé Gyula 1905ös közléséhez mellékelt fényképtáblán látható egy bronzgyűrű, amely hasonlóságot mutat a kérdéses darabbal, ellenben erősen kicsinyített volta miatt nem azonosítható (továbbá a közlő sem említi, pontosan hol került elő) – vö.: Rhé (1905), 13., (8 / 3. ábra); ld. még: Laczkó (1912), 9–10. 23 Őrzési helye: Bundesdenkmalamt Wien. Humer–Kremer–Pollhammer (2014), 292–294., (Kat. Nr. 642., 642. kép).
