Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)

I. Közlemények

Oklevelek Szent István korában 15 Genitricis Marie et Sancti Benedicti kifejezés mind korhű a 11. század elejére, német csá szári oklevelek szóhasználatával is igazolható, és más magyarországi ok levélben nem fordul elő. Mindezek számára egy államalapítás­kori pécs­váradi diploma létezését igazolták. Az oklevél 1015. évi kiadását sem tar­totta lehetetlennek, de ez csak a monostor alapításának ideje lehetett, felszentelése évtizedekkel később, 1038­ban történhetett meg. Tehát Kristó Gyula is számolt egy eredeti pécsváradi diplomával, amely erőteljes német hatásokat mutathatott, de nem tagadta a jelenleg ismert dokumentumnál a pannonhalmi és pécsi oklevelek mintaadó szerepét sem. 20 Magam jelen tanulmány készítéséhez részletesen átvizsgáltam a Györffy és Kristó által felhozott német diplomatikai forrásokat, és a következőre jutottam. Először az ad radicem X montis kifejezéssel foglalkoztam, és rög­tön ki is rekesztettem az általam lefolytatott vizsgálatból. Véleményem szerint ugyanis ez a frázis a Szent István­legendák lapjairól keveredhetett a ma ismert, a Szent István kori nyomokat már alig ­alig őrző pécsváradi oklevélbe. 21 Érdekesebb már a ritka formula devotionis az oklevélben: a superna fa ven­te clementia kifejezés kizárólag Heribert C által írt oklevelekben, 997 ­ben és 999­ben tűnik fel,22 a II. Henrik kori alkalmazásukkor pedig Heribert C által írt III. Ottó kori diplomákat használtak fel.23 Tehát a pécsváradi oklevél eme egyedi formulája alapján Heribert C­nek szerepe kellett, hogy legyen a Szent István kori pécsváradi oklevél kiállításában. Ezt Bresslau már hangsúlyozta, Györffy és Kristó viszont szemmel láthatóan nem vette észre, nem vette figyelembe. A monasterium ... in honore sancte dei genitricis Marie ... constructum et consecratum kifejezés 24 pedig III. Ottó kori, Hildibald B és Hildibald F írnokokra jellemző, és ezeket is használták a II. Henrik korban. 25 Azt viszont már nem kellett tudnia Györffynek és Kristónak, hogy a 2000­es évek elején Wolfgang Huschner megállapította: Hildibald B és F azonos személy és Heribert C mestere volt (a német professzor szerint ő a 998­ban elhunyt Hildibald wormsi püspök nek feleltethető meg, aki a legnagyobb szerepet játszotta a későbbi Heribert kölni érseknek, a kutatás által C ­vel jelzett írnoknak a császári udvarba kerülésében).26 Tehát ezen az úton is Heribert C kerül látókörünkbe. 20 Kristó (2000), 307–321. 21 „... ad radicem Montis Ferrei ...” : SRH II. 382–383. 22 D. O. III. 263., illetve 311. és 330. sz. 23 D. H. II. 15. és 45. sz. 24 D. O. III. 13. sz. (992 ­ből). 25 D. H. II. 100. sz. (1005 ­ből). 26 Huschner (2003), 182–184.

Next

/
Oldalképek
Tartalom