Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
96 Gyöngyössy Márton A boroszlói verdéből 1470–1471ben és 1475ben kibocsátott pénztípusokat tisztán királyi, illetve városi jeggyel vert királyi veretekre oszthatjuk. Mátyás garasai, a Matthieserek, a legrégebbi sziléziai garasok. Az első pénzreform idején vert boroszlói garasait három típusba sorolhatjuk, ezek közül az egyik félgaras. A garasveretek szinte azonosak, eltéréseket csak a verdejegy kapcsán, illetve a körirat esetében tapasztalhatunk. Az előlapi éremkép Mátyás negyedelt „sziléziai” címere szívpajzzsal. Az első mezőben a vágások, a másodikban a cseh oroszlán, a harmadikban Lausitz címerállata, a bika, a negyedikben a sziléziai sas látható. A szívpajzsba a Hunyadiak címerállata, a csőrében gyűrűt tartó holló került. A körirat két gyöngykör között: +MATHIAS·PRIMVS·D(ei)·G(ratia)·R(ex)·BOHEMIE, azaz I. Mátyás, Is ten kegyelméből Csehország királya. A hátlapi éremképen Boroszló védőszentje, Keresztelő Szent János egész alakos ábrázolása látható, a Szent jobbjával a bal kezében tartott bárányra mutat. Két gyöngykör között a következő körirat olvasható: GROSSVS WRATISLAVIENSIS, azaz boroszlói garas. Az 1470–1471 fordulóján vert úgynevezett királyi veretek (garas: F. 557. és félgaras: F. 558.) verdejegy nélkül készültek. A Boroszlóra jellemző „W ” verdejegy – amely a város ekkor használatos latin nevének kezdőbetűje – csak az 1471ben vert „városi” garason (F. 559.) jelent meg, mégpedig a hátlapon, a Szent jobbjánál. Az 1475ös „városi” vereteken (garas: F. 560., félgaras: F. 561.) a verdejegy „W ” betűje fölött lóherelevél látható. 19 Mátyás sziléziai garasainak közkedveltségét talán azáltal kívánta biztosí tani, hogy Boroszló védőszentje került az éremképbe, bár, amint láttuk, Keresztelő Szent János alakja már korábban is felbukkant a magyar pénzverésben. Szent László, a lovagkirály Az 1350es évek végén gyökeres éremképi változásra került sor: Nagy Lajos – harmadik aranyforintján – szakított az immár évtizedes hagyománnyal, és Keresztelő Szent János ábrázolását a magyar nemzeti szentnek tekintett lovagkirályéra, Szent Lászlóéra cseréltette. A két gyöngykör között futó hátlapi körirat: „Szent László király” (·SAnTVS·LA – DISLAVS·R). Amint arra H. Kolba Judit és Marosi Ernő fölhívta a figyelmet, az új aranyforint hátlapján látható tetterős lovagot zekében, jobb vállon vagy nyaknál gombokkal, illetve csatokkal összefogott, rendszerint nyitott köpenyben 19 Friedensburg (1883), 42–43.; Friedensburg (1888), 176–177.
