Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
Szentkultusz középkori pénzeinken 97 ábrá zolták. A Lajos király új aranyforintjain látható páncélos és palástba öltözött király két uralkodói erényt egyesített magában: a vitézséget (jobbjában alabárd) és a bölcsességet (baljában országalma). Ez a kétfajta tulajdonság testesítette meg a magyarországi Anjouudvar uralkodói ideálját. Ezt az ábrázolásmódot ismerhetjük föl az ekkortájt készült Képes Krónika királyfiguráin is. 20 Nagy Lajos harmadik típusú aranyforintját a Szent Lászlóábrázolás alap ján két nagy csoportra bonthatjuk: a korábbiakon fenségesebb arc, hangsúlyozottabb dicsfény, elöl nyitott köpeny alatt zeke, míg a későbbieken élettelibb arc, kisebb fej, kéthegyű szakáll, elől zárt köpeny látszik. Az archaizáló típushoz tartozó érméket – vagy egy részüket – Chimle Péter budai kamaraispán működése idején verték. Szintén Chimléhez köthető a boszniai Prijepolje közelében talált éremleletben felbukkant típus, amelynek előlapján rutapajzsban magyarAnjou címer, hátlapján archaikus Szent Lászlóábrázolás látható. Ez a nagyon ritka érem alig néhány példányban ismert. Ezek szerint Lajos uralmának negyedik évtizedében készülhettek az egyénibb éremképű forintok, ám az utolsó években ismét visszatérhettek az archaikusabb ábrázolásmódhoz. 21 A Nagy Lajos uralmának vége felé vert denárokat (CNH II. 94–96.) szerecsen denárnak nevezték, az ország pénzügyigazgatását akkortájt irányító Szerecsen Jánosról. Lajos halála után a Szerecsenek fémjelezte érdekcsoport kikerült a pénzverésből, így az érméket hátlapi attribútumukról „bardus”nak (’bárdos’) nevezték, lévén, hogy az érmék hátlapján Szent László látható bárddal. Ez a Szent Lászlóábrázolás azonos, illetve nagyon hasonló az aranyforintokon szereplővel. Mivel a szentlászlós denárok jó minőségűek voltak, ezt az éremtípust Mária uralma idejében is verték még (CNH II. 113.). 22 Nagy Lajos dalmáciai uralma idején két dalmát város is magyar vonatkozásokkal bíró pénzeket bocsátott ki. Témánk szempontjából fontos, 20 Huszár (1958), 53.; H. Kolba (1980), 223.; Marosi (1995), 69., 72., 78.; Klaniczay (2000), 283–285.; Gyöngyössy (2008), 39. 21 Huszár (1958), 54–55.; Gyöngyössy (2008), 40–41. H. Kolba Judit a korábban elfogadott korrendnek megfelelően Nagy Lajos kétfajta szentlászlós aranyforintját elemezte az öt típus közül: az UG B4 (CNH II. 64A.) és B7 ( CNH II. 66.) típusokat. A B4 típuson belül azonban egyaránt előfordul az archaikusabb és az élettelibb ábrázolás, de a Kolba Judit által választott mindkét darabon archaikus ábrázolású Szent László látható, kevéssé lényeges eltéréssel: H. Kolba (1980), 224. Szent László öltözéke kapcsán a Képes krónikában megfigyelhető vi seletéből kell kiindulnunk: „...combközépig érő, láncfonatú páncélba van öltözve, alatta fegy verkabátot hord. A lábakat lábvasak fedik, és a hegyes cipők ugyancsak vas tagokból állnak. A páncéling fölött a szent egy valószínűleg bőrből készült zekét hord, amelyet belül alighanem vaslemezekkel erősítettek meg. Fegyveröve mélyen övezi a csípőt. ” ( Marosi [1995], 72). A szent lászlós pénzeken ez az öltözet marad általános a 15. század végéig. 22 Tóth (2001–2002); Tóth (2009).
