Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
170 Gereben Ferenc milyen írókat tárgyalnak az irodalmi szakkörben, „cserébe” új irodalmi információkat kér. Feltűnő az érdeklődése a kortárs irodalom és általában a kortárs események iránt. 1962 őszén (napot nem jelöl) írja: „[Az irodalmi szakkörben] Jevtusenkóról tartottam előadást. (...) A világ alakul. A Zsinatban forrong az Egyház és ifjodik.” Az 1963/1964 fordulóján írt leveleiben (kettőből közlünk részleteket) nagyon foglalkoztatja tanítványa előmenetele és bekerülése az ELTE Eötvös József Collegiumába, amelynek még a háború előtt ő is tagja volt. Hírt ad a betegeskedő Bajtay Oros állapotáról, és lépten-nyomon megnyilvánul közismert szerénysége is. A második levél végén érdekes és tanulságos összehasonlításra kerül sor régi, sok gondot okozó és mostani, jó osztálya között. 112 1963. december 25. (Cziráki László levele Pannonhalmáról Budapestre) „[A karácsonyi és újévi jókívánságok után:] (...) Verseid éppúgy érdekelnek, mint amikor a faliújságba itt írtál. (...) Neked többet kell tudnod, mint nekem. Mert én csak a tüzet adtam, dehogy adtam, csak óvtam benned az irodalom, a művészet iránt érzett lelkesedést. (...) Az Eötvös Collegiumban élsz, járkálsz, ahol én is éltem életem 3 zajos, keszekusza, mégis értékes esztendejét. Becsüld meg jobban, mint én. Engem elkapott a láz, és az »Élet«-ből nagyot akartam harapni egyszerre, majdnem beletörött a fogazatom. A belső tartás, állhatatosság a fontos. De az embert vágyai vezérlik s vágyaimnak sólyomszárnya támadt s odahagytam szép lakom és Budámat. 113 (...)” 1964. április 10. (Cziráki László levele Pannonhalmáról Budapestre) „Kedves Ferikém! Köszönöm eddigi leveleidet és a küldött Vasi Szemlét. (...) 112 Érdemes felfigyelni arra a több helyen felbukkanó ellentmondásos jelenségre, hogy Cziráki László ezt a „régi”, vagyis 1960-ban végzett osztályt, amelyet Pannonhalmán meglehetősen sok kritikában részesített, és amely – nemegyszer – elképesztő „csínytevésekkel” keserítette, milyen szeretettel és ragaszkodással „utógondozta” (most már tudjuk) halála napjáig. 113 Az utolsó mondat Petőfi Sándor ismert költeményének (Távolból) sorait parafrazeálja. A Collegiummal való kapcsolatáról, távozásának körülményeiről, és általában pedagógiai működéséről lásd Gereben (2009).
