Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

„Hív a harc és hív az élet...” 171

Oros atya jól van, hála Istennek. Gyengének gyenge még, de már maga jár ét kezni az ebédlőbe. (...) A veséje változatlanul beteg, és látása még rossz. (...) A betegség megállt egy fokon és stagnál. (...)

A college, ahogy mi hívtuk annak idején, engem is érdekelne, az ottani élet. Majd sor kerül erre is. Most az osztályommal vagyok nagyon elfoglalva. Hála Isten azonban fele annyi gond sincs vele, mint Veletek volt annak idején. Akkor még tapasztalatlan voltam. Most óvatosabb vagyok és megfontoltabb, meg a körülmények is segítenek. (...)

A jó Isten segítsége legyen velünk, a többi megy magától. Sok szép verset, komoly tanulást, tudományos kutatásban érzett örömet kívánok a régi szeretettel: László a.”

Az osztálytársaktól érkező levelek 1964 tájt kezdenek ritkulni és rövidülni. A külső világ okozta sokk elcsitul, s a kezdeti félelmek alábbhagytak. A kitartóan ostromolt egyetemi kapuk, ha nehezen is, de meg-megnyí

ltak, egyesek mögött már záródni is kezdenek. A fiúk kezdik kiismerni a „harci terepet”: a nagybetűs Élet kulisszatitkait és kiskapuit, és mindenki egyre jobban el van foglalva a munkájával és a tanulással (meg a társkereséssel, bár ez a levelekben csak nagyon visszafogottan jelenik meg). Jaki marad a leghűségesebb (és a legtöbb problémával küszködő) levélíró, nem hiába köti össze a címzettel – a diákévek után – még a két közös szombathelyi esztendő is.

114 Miután sikerült egy rövid budapesti találkozást is nyélbe ütniük, 1964 nyarán technikumi záróvizsgájára készül, majd egy Isten háta mögötti faluban átveszi egy téesz irányítását. Új – humoros – oldaláról ismerjük meg egy falusi szüret szatirikus leírása során. Szép fizetést szavaznak meg neki, és bár a téesz nagyon szegény, abban reménykedünk, hogy végre egyenesbe jut.

1964. június 26. (K. J. levele Körmendről Budapestre)

„(...) Így visszagondolva nagyon kellemes érzéssel tölt el, hogy sikerült végre ennyi idő után egy találkozást

összehozni... Egyébként elkezdtem készülni az államvizsgára.

114 Egyébként másoknak is akadhattak súlyos problémái, akik nem voltak ennyire közlékenyek – de nem a származásuk miatt. Például az az elsőre felvett miskolci egyetemi hallgató, akinek levélrészlete erős mulatós hajlandóságról árulkodott, az első tanév végén kimaradt, és édesanyja 1965. június 22-i levele szerint nehéz 3 év (bányászkodás és 2 év katonaság) után került be a szegedi orvosi egyetemre, ahol az ötéves találkozóig még csak az első évet fejezte be. Számára csak a tízéves osztálytalálkozóra fejeződött be a tanulás.