Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
92 Dénesi Tamás – Nagy Rebeka – Semsey Réka gyon széles terjedelmű, de a vizsgálat szerint egyértelműnek látszik, hogy az ereklyeként tisztelt textildarab későbbi Imre koránál. A készítési technika és a radiokarbon vizsgálat eredménye alapján úgy tűnik, a késő középkorban, a 15. század közepe és a 16. század közepe között szőtték, így nem Szent Imre felajánlása nyomán került Szent Márton monostorába. Nehezen megválaszol-ható kérdés, hogy Szent Imre adományozásának emléke mikor kötődött eh -hez a szövethez, amelyből a pannonhalmi szerzetesek a 18. század közepén megajándékozták a hozzájuk közel állókat. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a monostoralapító királyi család adomá-nyozott liturgikus célra használható tárgyakat az apátságnak, ha nem is azt a liturgikus ruhát, amelyből a fennmaradt töredék származik. Az adományo-zás(ok) emléke a 17–18. században is élhetett a liturgikus öltözetek haszná -lóiban, sőt ekkor még létezhettek olyan liturgikus ruhák, amelyeket István, Imre vagy László adományozott,57 de a régi textíliák közül nem tudták pon -tosan, melyek ezek. A kisebb pusztulások és gyarapodások, az értékek elme -nekítése, majd visszaszállítása még inkább növelhette a bizonytalanságot. 58 Egy-egy réginek tűnő liturgikus ruhával könnyen kapcsolatba hozhatták Szent István vagy Imre nevét abban a korban, amely újra felfedezte a magyar szentek kultuszát. A 17. századtól rekatolizációs tartalommal átalakult, il-letve a Regnum Marianum eszméjével összekapcsolódott Szent István és a többi nemzeti szent tisztelete, illetve kiteljesedett a magyar szentek panteonja. A 18. század elejére a katolikus egyházi irodalom, illetve általában az egyhá-zi művészet szinte minden műfajában megjelent az államalapító kultusza. 59 Pannonhalmán a 17. század közepétől szintén megfigyelhető a magyar szen tek fokozott tisztelete.60 Jelen tanulmányunkban nem részletezhetjük ennek 57 Az idézett források alapján a liturgikus ruhákat és a levéltárt sikerült a leginkább átörökí-teni a középkor századaiból. A főapátsági levéltár máig fennmaradt 11–12. századi okleve -leit látva a liturgikus ruhák hasonlóan eredményes megőrzése egyáltalán nem elképzelhe tetlen.58 Egy példa: a mohácsi csata után, 1526 szeptemberében a bátai apátság szerzetesei egyházi felszereléseikkel Szent Márton monostora felé menekültek. Tolnai Máté főapát a monos-torba szállíttatta a liturgikus paramentumokat. Ha ezek Pannonhalmán maradtak, növe -kedett a régi, valószínűleg igen díszes kiállítású liturgikus ruhák itteni állománya. A 17 bátai kazula közül négy Mátyás király, négy pedig Corvin János ajándéka volt. EtEml I, 277–278; PRT III, 386–387.59 Kerny (2007a), 110–111; Kerny (2007b), 220–223; Szilárdfy (2007); Kerny – Szilárdfy (2007); Tóth (2016), 13–40. 60 Az országos tendencia, a monostor államalapítással egyidejű alapítása, a bencés rend „aranykorának” a szerzetesi önértelmezésben történő természetszerű megjelenése mel-lett ez talán annak is köszönhető, hogy az 1639-es újrakezdés „pillanatában” a győri jezsui -ta gimnáziumból nagyobb számban léptek be növendékek a bencés rendbe, illetve az első bencés noviciátus valószínűsíthetően a győri jezsuita kollégiumban működött (ehhez lásd Kádár Zsófia kötetünkben közölt tanulmányát). A magyar szentek kultuszának fellendíté-sében ugyanis tudvalevőleg a jezsuiták vállalták a legnagyobb szerepet. Az éppen ezekben
