Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
78 Dénesi Tamás – Nagy Rebeka – Semsey Réka felvirágzott dömölki kegyhellyel kapcsolatos kiadványokat, metszeteket indítottak útnak itáliai szerzetestestvéreiknek. 1742 nyarán két Pannonhalmán íródott levél érkezett a montecassinói apátságba.4 Mindkét levelet Szent Benedek monostorának perjeléhez, Angelo Longóhoz címezték. Az egyiket a pannonhalmi perjel, Szakmáry Kolumbán, a másikat Buti Celesztin regens chori vetette papírra. Az itáliai monostor, il-letve a cassinói kongregáció konstitúcióit kérték el saját szerzetesközösségük számára. A pannonhalmi karvezető levelével együtt három ajándéktárgyat küldött Cassinóra. Szent László pénzével kapcsolatban kifejtette, hogy nem a király által veretett dénárról van szó, hanem olyan érem alakú kőzetdarabról, amelyet a legenda szerint László király változtatott kővé. Egy csata után üldözőbe vette a menekülő törököket (valójában besenyőket). Vezérük, majd parancsára a pogány katonák szórni kezdték a zsákmányolt pénzt, hogy az őket üldöző magyar katonák elől egérutat nyerjenek. Az üldözők szedegetni kezdték a zsákmányt, László csodája folytán azonban ezek kövekké változ-tak; így folytatván az üldözést kiverték az ellenséget az országból. 5 Celesztin atya a kőzetdarab mellett egy magyar kést is küldött rendtársának. Ez sa-ját cellájából származott, és megokolása szerint azért küldte el Angelo atyá nak, mert ilyen formájú kés nem kapható Itáliában. A számunkra leginkább érdeklődésre számot tartó ajándéktárgy azonban egy szövetdarab volt, még hozzá Szent Imre herceg pallium ából, palástjából. A pannonhalmi szerzetes az ereklyeküldést így kommentálta: „Hogy a levélvivőt én se küldjem üres kézzel, meg szerettem volna terhelni pár csekélységgel, mégpedig Szent Imre, Magyarország hercege palástjának egy darabkájával; s nincs kétségem afelől, hogy bocsánatot nyerek főtisztelendő uraságtok előtt megelőlegezett kéré-semért, miszerint ne vonakodjatok pillantást vetni annak a fiúnak, hajtásnak kis palástdarabjára, akinek szentséges atyja, a mi bőkezű alapítónk, Szent István király annyira szerette Montecassinót, hogy innen kért térítőket népe számára.” 6 a tövisbokor mellett. A küldemény ezeknek a subiacói rózsáknak a porát tartalmazhatta. Domenico Favilla montecassinói perjel 1754. március 15-én kelt levele szerint Benedek közbenjárására meggyógyul a váltólázban szenvedő, ha a port egy korty vízzel beveszi. A subiacói kísértésről és a tüskebokorról: Nagy Szent Gergely (1993), 25 (II. fejezet). Szent Ferenc subiacói látogatásáról, a mindig zöldellő, csodatévő és betegeknek gyógyulást hozó rózsákról, illetve az ezekből készült gyógyító rózsavízről: Erhard (1719), Pars I, 134–135; Erhard (1722), Pars I, 33, Pars III, 206–207. Subiacóban ma is szép rózsakert van ezen a helyen. 4 1742. május 7-én íródtak, és a magyar bencésekkel folytatott levelezést őrző iratcsomóban találhatók a montecassinói levéltárban.5 A kövecskék valójában egysejtű harmadidőszaki őslények (nummulites) megkövesedett maradványai. Szent László pénzének legendájáról: Bálint (1977), I, 502–503; a néphit 18. századi dunántúli ismertségéről: Magyar (2000a), 93–94. 6 A meglehetősen modoros stílusban írt levél számunkra érdekes mondata: „Veniam (nullus
