Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 47 ot. Szalai Antal 2003-as helytörténeti munkájában – állítását Bakonyvári Il-defonz írására alapozva – úgy véli, hogy a hitoktató, Marton Ignác „erőszakos fellépése” rontotta tovább a hitközség és a bencés gimnázium vezetősége közti viszonyt, és ennek köszönhető az intézménybe járó zsidó diákok számának századforduló környékén elindult drasztikus csökkenése. 124 Az 1899/1900-as tanévben a pápai izraelita hitközség elindította a fele-kezeti polgári iskolát. Talán éppen az 1898-as vita érlelte meg a hitközségi vezetőkben ezt a döntést? Nem tudjuk. Mindenesetre az új iskola elindulá-sával kapcsolatban megjelent újságcikkekben az alapítást alátámasztó érvek között erre nem találunk utalást. A Pápai Lapok 1899. augusztus 20-i szá-mában számolnak be először arról, hogy az izraelita hitközség polgári iskola elindítását tervezi. A cikk írója üdvözli a tervet, mivel szerinte az izraelita elemi iskola IV–VI. osztályának elvégzése után számos diák nem ment tovább a helyi gimnáziumokba, mivel nem készült tudományos pályára, és inkább azonnal gyakorlatba állt, vagy pedig – ha mégis tanulni akart még – tovább-tanult a pozsonyi polgári iskolában. A szerző szerint a helyi gimnáziumok amúgy is túltömöttek, és sok a panasz a nem oda illő diákok miatt keletke-ző túlterheltségre. Úgy véli, „egy jól szervezett, ügyesen vezetett polgári fi -úiskola nemcsak az izr. elemi iskola fenntemlített növendékeire számíthat -na, hanem számíthatna azokra is, kik ma más iskola híjján kényszerűségből keresik fel a gimnáziumokat.”125 A helyi lap következő száma már tényként kezelte az izraelita polgári iskola elindítását, és beszámolt az intézmény fel-állítását előkészítő bizottság megalakulásáról, és a tankerületi tanfelügye lő, Papp Sándor jóváhagyó visszajelzéséről.126 A Huszár Péter által 1996-ban írt helytörténeti munka sem említi az iskola alapításával kapcsolatban, hogy azt az 1898-as vita váltotta volna ki. Ő elsősorban Mose Árje Róth főrabbi központi szerepét említi meg a kezdeményezésben.127 Az 1899-ben elindított intézmény nem jutott az 1878-tól egy tanéven át működő, majd megszűnő ortodox izraelita reáliskola sorsára. Egy évvel később, 1900. augusztus 5-én a Pápai Lapok arról számol be, hogy Schór Ármin iskolaigazgató szerint „az első év biztosította az intézet létjogosultságát, amit a tanügy minden barátja örömmel vesz tudomásul”. A cikk írója az első tanév értékelése kapcsán újra megjegyzi: „Magát azt a tényt, hogy az izr. hitközség polgári fiúiskolát állított fel, már több izben méltattuk e lapok hasábjain. Az a körülmény, hogy fiaink közül olyanok is tömegesen tódulnak a gimnáziumba, kik nem szándékoznak éppen tudományos pályára lépni, égető szükséggé tett egy polg. iskolát, mely a gimnáziumtól a nem oda való elemeket elvonván, a kereskedői, iparos és 124 Szalai (2003), 73–74. 125 Pápai Lapok, 1899. augusztus 20., 5.126 Pápai Lapok, 1899. augusztus 27., 5.127 Huszár (1996), 7.
