Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
46 Schilde René be vette a pápai bencés tanári kart a vallási tolerancia kérdésében, kijelent-vén, annak érdekében szólal fel, hogy „azon intolerancia bélyegét, melyet az igen tisztelt szerző úr — ismét önkénytelenül — a pápai szt. Benedek-rendi gimnázium homlokára akar sütni, ne engedjem rajt száradni”. Érvelésében arra a szellemiségre utal, amelyet a vita idején hivatalban lévő bíboros-her-cegprímás, Vaszary Kolos, a pápai bencés gimnázium egykori tanára (1856– 1861), illetve az akkori igazgató, Füssy Tamás bencés atya is képviselt, ab-ban az időszakban, amikor Marton Ignác a bencés gimnázium tanulója volt (1860–1864). Kiemeli, hogy az ő diáksága idején „ott türelmetlenségről szó nem lehetett és tapasztalásból mondhatom, ott türelmetlenség sohasem volt”. Ugyanakkor viszont nehezményezte Pető Menyhért bencés igazgató 1894-es döntését, amely szerint a zsidó diákok a szombati 4. órában (11 és 12 óra között) nem vehetnek részt az istentiszteletükön. Megjegyezte, hogy ő hitoktatóként diákjait arra tanítja, hogy tanítóikat, még ha más felekezetűek is – mint az adott esetben a bencés atyák – úgy tiszteljék, „mint az égieket”, utalván arra a Bakonyvári Ildefonzot érintő vádra, hogy őt az iskolai érte-sítőben olvasható iskolatörténeti munkában nyilvánosan – diákjai előtt is – elmarasztalta. Zárásként hozzátette: „Ezek után talán érdemes lenne a zsidó gyerekek irányában parányi toleranciát tanúsítani.” 122 A Pápai Lapok következő számában közölték az újság szokásos, minden évben közétett, iskolai értesítőkről készült összefoglalását, jelen esetben ér-tékelését is. A cikk írója úgy vélte, a sajtónak kötelessége gyakorolni „ellenőr -ző hivatását”, és ennek fényében jegyzi meg, hogy „az intézet szabadelvüsé -gébe vetett hitünk megingott és mély sajnálattal látjuk ebből az értesítőből immár kézzel fogható bizonyítékait a korábban is hangoztatott felekezeti türelmetlenség vádjának”, amely szerinte szembemegy az iskola régi hagyo -mányaival. Megkérdőjelezte Bakonyvári Ildefonz munkájának irodalmi minő -ségét, hiányolta a történeti objektivitást és szakszerűséget. Ugyanakkor nem a bencés szerzőt vonta felelősségre, hanem az algimnázium akkori igazgatóját, Pető Menyhértet, mert az iskolatörténet értesítőben való megjelenését ő en-gedélyezte. A szerző cikkét erkölcsi kötelességből fakadó tiltakozásként értel mezte. 123Teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, hogy az 1897/1898-as iskolai ér -tesítő körüli vita okozta a legkomolyabb törést az algimnáziumot működtető pápai bencések és a pápai izraelita hitközség vezetőinek kapcsolatában, de az tény, hogy a vitát követő 1898/1899-es tanévben, az 1867-es kiegyezést kö-vetően először került az intézményben tanuló zsidó diákok számaránya 20% alá (24,5%-ról 15,2%-ra csökkent), és az első világháború kezdetéig már nem is került 20% fölé, sőt a csökkenő tendencia folytatódott, és érte el 1914-re a 6%- 122 Pápai Lapok , 1898. július 10., 3.123 Pápai Lapok, 1898. július 17., 3.
