Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
IV. Szemle
342 Szemle való viszonyukról és lehetséges szerzőikről. Ezeket követően Thoroczkay Gábor egy fejezetben tárgyalja lehetséges forrásaikat és későbbi hatásukat, azonban a hatás-történet sajnos aránytalanul rövid, egyetlen, mindössze néhány soros bekezdés. Ez -zel szemben a tanulmány további két, igen értékes fejezete a legendák hagiográfiai és eszmetörténeti jellegzetességeit és történeti forrásértéküket mutatja be ugyancsak az elérhető, részletes szakirodalom és az elmúlt évtizedek szakmai vitája nyomán. A szerző végül megfogalmazza, hogy „az István-legendák historiográfiai és ideoló-giatörténeti értéke bízvást jelentősebbnek mondható, mint (...) hagiográfiai súlya.” (66–67. o.) A szerző a szövegek nyelvi-stilisztikai megformálásáról írt fejezetet követően az elveszett Szent István-legenda kérdésköré vel zárja tanulmányát. Thoroczkay Gábor dolgozatában a mérvadó szövegkiadás megnevezése jegy-zetben található, viszont itt a fordításokról és azok – ha nem is filológusi részletes séggel megvalósuló, de – összefoglaló értékeléséről nincsen szó . Bár a Szent Ist vánlegendákról teljes képet kap, az olvasóban hiányérzetet kelthet, hogy a tanulmány szövege csupán a témát tekintve kötődik az Ernst-kódexhez: nincs például olyan összefoglaló vagy értékelő bekezdés, ahol a Sulpicius Severus által Szent Mártonról, illetve a Szent Istvánról írt életrajztípusok jellegzetességei, eltérései egymás mellett állnának. Kiemelendő, hogy Thoroczkay Gábor nagy mennyiségű szakirodalmat és rengeteg adatot mozgat meg – ahogy ezt a bőséges jegyzetanyag is tanúsítja –, to-vábbá kiválóan rámutat az összefüggésekre. Két alkalommal azonban – a 41. és a 44. jegyzetben – „vonatkozó kiadásként” a thelatinlibrary.com internetes portálra hivat-kozik. Ez az oldal nehezen nevezhető kiadásnak, inkább egyfajta szöveggyűjtemény, tudományos hivatkozásként nem elfogadható. A kötet következő tanulmányát Déri Balázs írta az Ernst-kódexben található Szent Mártonról szóló írások latin szövegéről. Az első bekezdésben, miközben való színűleg őrá utal, nem tűnik fel Sulpicius Severus neve, csupán a jegyzetekben. A ta nulmány a címben ígértekhez képest végül adósa marad az olvasónak: a kézirati hagyomány rövid felvázolását követően Déri Balázs csak egy, az Ernst-kódexszel foglalkozó hasonló című tanulmány elkészítéséhez szükséges további feladatokat jelöli ki. Ez alapján szövegkiadás kizárólag alapos filológiai előtanulmányok után volna készíthető, melyek magukban foglalnák a korai kódexek és az Ernst-kódex keletkezése közti szövegtörténetet. Az eddig elkészített Sulpicius Severus kritikai kiadás mellé szükséges volna odaállítani a kódexben található szövegvariánst. Mindez a magyar középkori latin filológusok fiatal nemzedékére vár. A tanulmány szerzőjének vé gső megállapítása összefoglaló jellegű: az Ernst-kódex Szent Mártonról szóló írásainak latin szövege „jó minőségű, és alkalmas volt a liturgikus vagy a mintegy paraliturgikus felolvasásra”. (85. o.) A kötet zárótanulmányá t Szovák Kornél, a kódex hasonmás kiadásának ötletgaz dája írta, írása a megelőző tanulmánnyal állítható párba. A szerző a Szent István-le gendák szövegéről értekezik , különösen az Ernst-kódexbeli szöveg hagyományozó -dás-történetben elfoglalt helyéről. Sajnos a tanulmány olvasását nehéz elkezdeni: mintha a második sorból kimaradtak volna a szóközök, megnehezítve a tagolás meg-értését. (89. o.) Szovák Kornél a bevezetőben filológiai fogalmakat magyaráz az ol -vasónak, felvázolva egy kritikai kiadás készítésének néhány lehetséges dilemmáját. Varjú Elemér és Bartoniek Emma munkáira hivatkozva a tanulmányíró elhelyezi az
