Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
IV. Szemle
Szemle 341 Nolai Paulinusszal, illetve megtért barátaival. Levelezése összekapcsolódik írói te vékenységével, amelyen keresztül Szent Márton életrajzírójává, a Mártonra való emlékezés egyik fő alakjává vált . Az életrajzíró bemutatás át követően a tanulmány legnagyobb részét a három Szent Mártonról szóló szöveg ismertetése teszi ki. A „Szent Márton élete” címen hagyományozódott szöveg szerkezetének felvázo lása mellett három tart almi elemet emel ki az életrajzból a tanulmány írója: szerze tesség, katonaság, az él etrajz mint műfaj. Ezt követően az életrajz céljáról, az olvasó várható élményeiről és a megszólítottakról kapunk leírást. A három levél („Levelek”) az életrajzot folytatja, keletkezési körülményeiket, műfaji jellemzőiket és tartalmukat egyaránt bemutatja a szerző. A „Dialógusok” három könyvre tagolt szövegének elemzését Dejcsics Konrád négy párhuzam os szólam kiemelésével végzi el: keleti szerzetesi háttér, Márton alakja, hajlíthatatlan klerikusok, metapoétikus utalások. A tanulmány a három ismertetett szöveg továbbélésének leírásával folytatódik . Nemcsak a téma különböző feldolgozásai és a Sulpicius-művek hatása, hanem egy üt tes hagyományozódásuk és liturgikus használatuk is kibontakozik előttünk. Z árás -képpen a szerző felsorolja a Sulpicius Severus-szövegek kiadásait pontos bibliográ -fiai leírásokkal, továbbá elvégzi – jó indokkal mellőzve a régebbi magyar fordításokat – a kortárs fordítások értékelését. Ez utóbbiak esetében a bibliográfiai adatok már nem a főszövegben, hanem a jegyzetek között kaptak helyet. Az egyes Sulpicius-művek ismertetése közben a főszövegben zárójelben megta-lálhatók a hivatkozások a vonatkozó szöveghelyekre. Ez a gyakorlat azonban egy ponton megszakad. A „Dialógusok” elemzése közben – az 53. jegyzettől – a hivatko-zások átkerültek a jegyzetapparátusba. Ez egyrészt megnehezíti a hivatkozott szö -veghelyek visszakeresését, másrészt azonban megkönnyíti a tanulmány szövegének folyamatos olvasását, de mindenképpen szerkesztői következetlenséget jelez. A kötet szerkezetének alakulásáról tanúskodik egy elírás, amely két helyen is ugyanúgy fordul elő. A tanulmány főszövegében a 43. oldal negyedik sorában, illetve a 48. oldal 65. jegyzeté ben Madas Edit tanulmányára „alább” találhatóként hivat -kozik a szerző, „feljebb” helyett. Madas Edit tanulmánya a kiadott kötetben ugyanis Dejcsics Konrád tanulmánya előtt helyezkedik el. A kötet harmadik tanulmánya Thoroczkay Gáboré, gazdag és hasznos jegyzet-anyaggal. Az értekezés jól kiegészíti a megelőző tanulmányt, hiszen Thoroczkay Gábor az Ernst-kódexben a Szent Mártonról szóló szövegek után következő , Szent István király életéről szóló legendákról készít összefoglalást, főként a 19–20. szá-zadi kutatástörténet alapján. Szintézisét maga a szerző nevezi „tudománytörténe ti áttekintésnek”. (71. o .) Bevezető mondataiban a Szent István-legendákat helye zi történeti kontextusba, majd a további fejezetekben részletesen ismerteti őket. A ta nulmány problémakörök szerint épül fel, ezeken keresztül mutatva be a szent -életrajzok legfontosabb tudománytörténeti kérdéseit. Kiemelendő, hogy a szerző a harmadik fennmaradt Szent István-legendát, a Hartvik püspök által írt változatot is tárgyalja. Ekképpen nemcsak a kódexben szereplő két életrajzról kapunk ismer -tetést, hanem teljes képet nyerünk a három ismert Szent István-legenda szövegéről és történetéről is. A rendelkezésre álló, a tudományos vitákat sem mellőző gazdag szakirodalom alapján jól követhető összefoglalást kapunk a szövegek keletkezéséről, egymáshoz
