Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
134 Kádár Zsófia figyelmébe ajánlja a bencés monostoroknak a rend számára történő vissza-adását. Fájlalja, hogy személyesen nem mehet Bécsbe (habár az uralkodó ta-nácsülésre is hívta). Utal arra, hogy Pázmány életében az ügy eleve kudarcra lett volna ítélve, mivel a zsinati tárgyalásokon maga hiába mondott ellent az érseknek, aki egyedül a jezsuitákat tartotta hasznosaknak, a világi papság pedig nem mert az érseknek ellentmondani. Nagyfalvy az érseki székürese-dés okozta bizonytalan helyzetben a bécsi püspök révén az uralkodó figyel mébe kívánta ajánlani az ügyet. Pázmány halála a világi papságot is arra serkentette, hogy III. Ferdinánd-hoz forduljon. A klérus beadványában tételesen is utalt az elhunyt bíboros Wolfradt püspöknek címzett, fent említett válaszlevelére.47 A folyamodvány összeállítóit név szerint nem ismerjük, ahogy keletkezésének pontos idejét sem, de az irat tartalma alapján 1637-re datálható. A magyarországi világi papság amellett sorakoztatja fel tíz érvét, hogy a Szent Márton-apátságot az uralkodó ne szerzeteseknek, hanem arra érdemes világi papnak jut-tassa. 1. A bencés rend a magyarországi apátságait már több, mint száz éve elhagyta, apátságainak és monostorainak adományozási joga teljességgel a magyar királyokra mint apostoli uralkodókra szállt, amely jogukkal az ural-kodók élnek is. 2. E jogot törvényi rendelkezés is megerősíti, tehát a bencés rend elveszítette minden jogát és lehetőségét javai visszaszerzésére és saját apátok megválasztására. 3. A Szent Márton-apátság visszaadása ellenkezne az uralkodó kegyúri jogával, mivel így a bencés szerzetesek választanának apátot, nem pedig az uralkodó adományozná a javadalmat. 4. A bencés rend a veszélyek és háborúk idején magyarországi rendházait hátrahagyva saját magát fosztotta meg saját jogaitól; újabb háborúk és veszedelmek esetén is-mét elmenekülnének. 5. A világi klérus hosszú ideje életét és javait sem kímél -ve maradt hű királyához és országához; azok közül, akik életüket áldozták, Baranyai Pált, a Szent Márton-apátság [kormányzóját] említik, aki a mezőkeresztesi csatában esett el. 48 6. Ha a világi papság hátrányos megkülönböz -tetésével a bencés rendnek visszaadnák a javadalmakat, csökkenne a prelá -tusok, így az országgyűlési szavazatok, és a királyához hű és országa javát szem előtt tartó klérus létszáma is. 7. A bencés rend bizonyos apátságait a világi papság nagy fáradsággal és költséggel váltotta vissza világi kézből, így méltánytalan volna, ha ezeket most a bencések visszakapnák. 8. Ugyan a ben-47 PRT IV, 779–781 (Nr. 123.). (Az érvek 1-től 8-ig számozottak, de az utolsó bekezdéseket is beszámozva mindösszesen 10 pontba szedhetők.) A kérvény tartalmi ismertetése ugyan-ott (36–37) ugyan megtalálható, de ennek a forrásnak az újraolvasása is hasznosnak tűnt. A folyamodvány (elfogult) cáfolatát lásd ugyanott (37).48 Baranyai Pál főapát-kormányzó életéről, főapáti tevékenységéről: PRT IV, 67–71. A mező-keresztesi csatában (1596. okt. 26–28.) való részvételét (mivel annak kezdete előtt néhány nappal Baranyait már elhunytnak tudja) cáfolja: PRT IV, 71 (5. jegyzet).
