Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
IV.Szemle
SZENTGYÖRGYI Rudolf, A tihanyi apátság alapítólevele 1. Az alapítólevél szövege, diplomatikai és nyelvi leírása, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014. 117 oldal, képmellékletekkel. Szentgyörgyi Rudolf neve és a Tihanyi alapítólevél együtt szereplése ígéretes bejelentkezés az új könyvhöz. A szerző nevéhez fűződik ugyanis az alapítólevél keletkezésének 950. évfordulójára Pannonhalmán megjelentetett, a széles nagyközönség tájékoztatására szánt tudományos hitelességű kiadványhoz (Z ELLIGER Erzsébet, A Tihanyi Alapítólevél, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2005) az oklevél minden szakmai igényt kielégítő betű szerinti átirata és magyar fordítása. Ebből a fordításból nőtt ki a doktori dolgozata és új eredményeket felmutató számos publikációja. Az ismert előzmények után az olvasó felfokozott érdeklődéssel veszi kezébe a könyvet, amely azonban némi meglepetést okoz: a címben ígért tartalomhoz képest meglehetősen vékony kötetről csak a szennycímlapon derül ki a cím utáni 1-es számból, hogy valaminek a kezdete. Az Elöljáróban című bevezető fejezet azután magyarázattal is szolgál: egy többkötetesre tervezett munka első kötetét látjuk, amely az oklevél diplomatikai kérdéseivel, szövegével és nyelvi kérdéseivel ismertet meg. A folytatás pedig a személynevek, helynevek elemzését, majd nyelvtörténeti elemzéseket ígér – mindezt pedig a hagyományos nyelvtörténeti módszerek és az újabb vizsgálati szemlélet ötvözetében, a társtudományok eredményeinek figyelembevételével. Az oklevél történetét tárgyaló fejezetek közül az első az alapítólevél keletkezését ismerteti (13–24). A szakirodalomban felmerült vita, hogy adománylevélről vagy alapítólevélről beszélhetünk, nem értelmezhető: az alapítás gondolatától az oklevél kiállításán keresztül a kihirdetéséig, mindez véleménye szerint egy folyamat több lépcsőfoka; az alapítás adományozás nélkül nem történhetett meg. A szakirodalomban felmerült másik kérdés az oklevél hitelességét érinti (18– 24). Megvizsgálja a gyanút keltő elemeket, és rámutat azokra a momentumokra,
