Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
250 SZABÓ ANDRÁS PÉTER 15–20%-a lehet. A legtöbb misszilist (7 darab) a mozgalmas, Forgách (III.) Zsigmond pályájában és sorsában fontos korszakhatárt jelentő 1643. évből ismerjük, amikor a főúr már nem csupán a jövő ígéretének, hanem a felső-magyarországi politizálás fontos tényezőjének számított. Nem véletlen, hogy éppen ez az év az, amelyben a fennmaradt levelezés két iránya szerény mértékben érintkezik: az ér sek 1643. január 22-én és november 3-án kelt üzeneteire a Prímási Levéltárban megtaláljuk a válaszlevelet is. A rendelkezésünkre álló levelezés töredékessége ellenére is jól jellemzi a fiatal arisztokrata és főpap patrónusa szoros, ám időnként rövid mosolyszünetekkel tarkított viszonyát. Lippay György levelei egyetlen hosszabb, a sikertelen magyar nemesi felkelést éles kritikával illető üzenetét (11. sz., 1643. október 1., Pozsony) leszámítva általában rövidek és velősek: a Forgách Zsigmondot érintő politikai ügyek mellett a harmincéves háború európai híreit közölte bennük, az utóbbiakat az indokoltnál általában több optimizmussal. Ahogy az a Tusor Péter által közreadott nagy korpuszból is kitűnik, az érsek levelei tartalmukat tekintve igen értékesek, ám az is egyértelmű, hogy Lippay a szó irodalmi értelmében nem tartozott a 17. század „nagy” magyar levélírói közé. A kor két meghatározó nádorának, Esterházy Miklósnak és Wesselényi Ferencnektollából sokkal veretesebb, a barokk levélstílus teljes gazdagságát felvonultató magyar nyelvű levelek születtek. Lippay szárazabb stílusára alighanem racionális alkata és a pozíciójával szemben megfogalmazott társadalmi elvárások adhatnak magyarázatot. Forgách Zsigmond leveleinek többsége ennél lényegesen hosszabb, ami nem érhet minket meglepetésként, hiszen az érsek pártfogoltjaként meg kellett mutatnia elkötelezettségét, a Felső-Magyarországról és Erdélyből származó friss hírekkel pedig bizonyítania kellett hasznosságát is, mindez pedig tőmondatokban nem lett volna elképzelhető. Most közölt misszilisei közül néhány különösen értékes. 1639 júliusában és szeptemberében írott két levele (1-2. sz.), amelyben dálnoki Székely Ferenc magszakadtán elnyert nagy adománylevele módosítását kívánta elérni, hűen tanúskodik a korabeli adományozási gyakorlatról, illetve a kancellária működéséről és vezetőjének, a kancellárnak fontosságáról: a megürült birtokokért folyó versenyfutásban a gyorsaság és a jó kapcsolatok láthatóan többet számítottak, mint az igényelt ingatlanok pontos feltérképezése. Az a jelentés, amelyet Forgách 1643 februárjában küldött az érseknek a felső-magyarországi politikai kilátásokról, illetve II. Rákóczi György gyulafehérvári lakodalmán szerzett tapasztalatairól (8. sz.), szintén komoly történeti értékkel bír. A fiatal főúr itt azt is felvetette, hogy a főkapitányság székhelyét Szendrőre kellene áthelyezni, mivel Kassa a helyi polgárság megbízhatatlansága miatt nem biztonságos. Az 1644. év eseményei Forgách érveinek utólag komoly súlyt kölcsönöztek. Szunyogh Gáspár
