Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 251 szendrői főkapitány konfliktusai és a szendrői jezsuiták helyzete inkább csak említésszerűen kerülnek elő. (12–13. sz.) Forgáchnak az egész megmaradt levelezést lezáró, 1644 júniusában, Szaláncon kelt nagy helyzetjelentése (16. sz.) viszont igen részletes, és I. Rákóczi György erdélyi fejedelem magyarországi hadjáratát olyan szemszögből mutatja be, amelyről eddig a magyar történetírás kevéssé vett tudomást: a kárvallottéból. A most közölt levelezés, ha nem is olyan teljes, mint az I. Rákóczi Györggyel folytatott, legalább olyan érdekes, és éppen ott végződik, ahol a másik elkezdődik: 1644 nyarán. A fejedelemnek való kényszerű meghódolás és Felső-Magyarország erdélyi kézre kerülése után az érsek és a fiatal főúr további levélváltása lehetetlenné vált. Bevezetőnkben a levelek tágabb kontextusba helyezésére nem vállalkoztam, ám e kötelezettség alól részben mentesít, hogy előző közleményem lapjain nagy vonalakban felvázoltam Forgách (III.) Zsigmond rövid, de sok tekintetben tanulságos életpályáját. Ami javítás újabb kutatásaim nyomán szükségessé vált, azt a levelek lábjegyzeteiben tettem meg. Az Erdődy család vépi levéltárában megmaradt három további főpapi levelet a függelékben helyeztem el.8 Forrása imat bőséges tárgyi jegyzetekkel és – a szöveg érthetőségét szem előtt tartva – (mérsékelten) modernizált átírásban közlöm. 9 8 Itt kell megjegyezzem, hogy Lósy Imre érsekhez írott levele nem maradt Forgách Zsigmondnak a Prímási Levéltárban. Ennek hátterében az áll, hogy Lósy Imre időszakának anyaga nagyságrendekkel szegényebb és hiányosabb, mint Lippayé. 9 A Bak Borbála által javasolt modern átírástól a közleményemben alkalmazott gyakorlat több ponton eltér. A helyesírást ugyan a maihoz közelítettem, és a központosítást is az újkori normáknak megfelelően módosítottam, ám igyekeztem megőrizni a levélírók jellegzetes tájnyelvi hangzóit. A Forgách Zsigmond leveleiben feltűnő jellegzetes „a’” névelőalakot szintén meghagytam. A magyar személy- és helyneveket modernizáltam, ám eredeti alakjukat indokolt esetben a lábjegyzetben feltüntettem. Az idegen nyelvű hely- és személyneveket, illetve Forgách Zsigmond saját kezű aláírásait eredeti formájukban hagytam. A rövidítéseket külön jelzés nélkül feloldottam. Saját értelmező kiegészítéseimet dőlt zárójelben tettem meg. Két dőlt zárójel jelzi a szövegben az eredeti oldalhatárokat, szögletes zárójelbe helyezett felkiáltójel pedig a nyelvileg hibás szöveghelyeket.
