Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 249 mondnak (1616–1645), Forgách (II.) Zsigmond (†1621) nádor és Pálffy Katalin (†1640)6 fiának töredékes iratanyaga, benne több tucatnyi magánlevéllel. 2014-ben kiadtam innen Forgách (III.) Zsigmond I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel (és feleségével) folytatott levelezését 1644–1645-ből, összesen 27 tételt. A Forgách-misszilisek egy kisebb, de értékes részét képviselik a főpapi levelek. Lósy Imre esztergomi érsektől (1637–1642) kettő, Bosnyák István veszprémi püspöktől és kancellártól (1642–1644) egy, Lippay György magyar kancellártól, esztergomi érsektől pedig öt saját kezű, Forgách (III.) Zsigmondnak küldött levél maradt itt. Mivel Tusor Péter készülő kiadványáról viszonylag későn értesültem, és addigra már annak mutatói is elkészültek, ezért úgy döntöttem, hogy Lippay és főpap társai frissen napvilágra került nyolc levelét külön közleményben magam adom közre. Kezdettől világos volt számomra az is, hogy érdemes a kis pannonhalmi anyagot kiegészíteni azzal a tíz, az esztergomi Prímási Levéltárban őrzött levéllel, amelyet Forgách (III.) Zsigmond küldött Lippay Györgynek.7 Így esély nyílott arra, hogy a fiatal katolikus főúr és a főpap egykori kommunikációját a hagyományos, egyirányú levélközléseknél jobban szemléltessem. A munka utolsó fázisában a Magyar Kancellária Levéltárának „Acta Transylvanica” fondját (MNL OL A 98) is tervszerűen átnéztem Forgách (III.) Zsigmond korszakára, mivel gyanítottam, hogy néhány Felső-Magyarországról az érsekhez küldött levele, mint erdélyi tárgyú nem hivatalos jelentés, másolat formájában idekerülhetett. Végül csak egyetlen hosszabb levelének latin kivonatára sikerült rábukkannom (amelyet közlésembe teljes szöveggel és magyar regesztával be is emeltem), viszont Forgáchnak a király számára küldött jelentései és más itt őrzött levelek a jegyzeteket jelentősen gazdagították és pontosították. Végeredményben tehát Forgáchtól tizenegy (1639–1644), míg Lippay Györgytől öt (1641, 1643) levél került elő, ami a valaha volt teljes levelezésnek durva becslésem szerint legfeljebb 69. és 86. fasciculusaiban keresendőek. – A Forgách-iratok feltételezett útjáról: SZABÓ (2014), 293–294. 6 Pálffy Katalin halálát 2014-ben még, egy 17. századi összeállítást követve, 1639-re helyeztem (SZABÓ [2014], 299.), azóta a szerencsésen előkerült temetési meghívó ezt pontosította: 1640. máj. 1. Galgóc. Forgách Ádám és Forgách Zsigmond meghívja keresztszegi Csáky Istvánt, Szepes vármegye örökös főispánját, királyi tanácsost és kamarást édesanyjuknak, az 1640. ápr. 12-én, mintegy négyévi nehéz betegeskedés után elhunyt Pálffy Katalinnak 1640. máj. 31-én, Nagyszombatban az esztergomi káptalan nagyobb templomában („venerabilis capituli Strigoniensis ecclesia maiori”) tartandó temetésére. Aznap reggel 7 órára kérik a megjelenését. MNL OL P 72. 52. cs. Fasc. 294. No. 3. (52424. filmtári tekercs) A meghívó egy másik, azonos keletű, Nagyszombat város tanácsának küldött példánya a nagyszombati városi levéltárban maradt fenn: ŠAB PT AMT Missiles 1640. máj. 1. (numerus nélkül) 7 Ezek a régi érseki anyag világi részében, a „Classis X. No. 196” alsorozatban találhatóak, amely szerény megjelölésével ellentétben az esztergomi érsekekhez (korábbi tisztségeikben is) beérkező levelek gyűjtőhelye. A Lippay Györgynek küldött misszilisek a hatalmas alsorozat 13–32. csomóját foglalják el. (Lásd T USOR [2015], XV. [10. lábjegyzet].) Nagy kár, hogy Esztergomban nem maradt olyan jellegű levélfogalmazvány-sorozat, mint amilyeneket a 17. századi nádorok levéltáraiból ismerünk.
