Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
126 JAKAB RÉKA A katolikus katonaság és népesség kisebbségben való megtartása azzal is ösz szefüggésben lehetett, hogy a mindenkori tihanyi kapitányoknak nem állt érdekükben a katolikus egyház helyzetét erősíteni ott, ahol éppen annak javaival éltek. Tehát ha a katolikus egyház, azaz a tihanyi apátok pozíciója megerősödött volna, az apátság visszaköltözött volna Tihanyba, és birtokait, amelyek javaival a katonák éltek, használta volna. Márpedig ez a végvári lét alatt mindvégig vita tárgyát képezte, és ebben a helyzetben az apátság nem volt képes arra, hogy jogait maradéktalanul érvényesítse. A kérdőpontokra adott feleletek nem teszik egyértelművé a kapitány attitűdjét vallási, azaz a protestáns–katolikus konfliktus vonatkozásában. Egyes tanúk szerint Kéthelyi maga hozta be a prédikátort és kényszerítette a közösségre, illetve más hangsúllyal valaki azt vallotta, hogy csupán engedélyezte bejövetelét, azt mondván a reformátusoknak, hogy ha most nem hoznak be prédikátort, akkor ezután sohasem tehetik meg. Egyébként Kéthelyi hivatalosan valószínűleg katolikus volt, mert az a vád érte, hogy csak színleg az. Egy másik tanú éppen az ellenkezőjét vallotta, miszerint a kapitány megtiltotta, hogy a reformátusok házat építsenek a prédikátornak, és ezt megírta Esterházy Jánosnak is. Eszerint tehát a kapitány a várbeli életről, és ennek részeként a vallási helyzetről is tudósította a vicegenerálist. Egy újabb tanú szerint pedig a prédikátor a kapitány tudtával jött Tihanyba, aki nem ellenezte, hogy a reformátusok templomot és rezidenciát építsenek („csináljon”), illetve földet irtsanak számára. A tanúk válaszaiból egyértelműnek tűnik, hogy Alistáli István vámosi református prédikátor a kapitány tudtával és engedélyével ment Tihanyba, továbbá Kéthelyi kapitányságát megelőzően a prédikátoroknak nem volt saját rezidenciájuk, illetve templomuk sem, ahol prédikálhattak volna. Egy tanú vallomása szerint ezt megelőzően nem voltak református lelkészek Tihanyban, Somogyi János kapitánysága (1633–1644) alatt sem, csak a háború idején jött be prédikátor.39 Ugyanakkor a református egyháztörténet-írás ada tai szerint az 1630. évi pápai zsinaton Sápi Tamást avatták tihanyi lelkésszé. 40 1647-ben az előző évi országgyűlésen tárgyaltak értelmében követelték az elvett dunántúli református templomok visszaadását. Kérték továbbá, hogy Tihanyban legyen szabad a védfalakon belül templomot építeni.41 Az 1674-ben a vésztör vényszékre megidézettek között találjuk Tolnai Dániel42 tihanyi lelkészt, 43 akinek neve a tanúkihallgatásban nem kerül elő, helyette Alistáli István vámosi lelkészről 39 Itt a Wesselényi-féle mozgalom időszakáról lehet szó. 40 THURY (1998) I., 279. 41 THURY (1998) I. 501. 42 Erdélyi Tornai Dávid református lelkészről tud ekkor Tihanyban. PRT X., 232. 43 THURY (1998) II. 25.
