Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
TIHANY VÉGVÁR 1680. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 127 tudtak a tanúk, akik között egyébként magát Alistálit is kihallgatták.44 1678 kö rül a gályarabságból hazatérő Bátorkeszi István korábbi veszprémi lelkész lett a tihanyi prédikátor. 45 A tanúkihallgatás fontos adatokat őrzött meg a tihanyi protestáns vallásgyakorlatra és legfőképpen a katonák életére vonatkozóan, azonban a kérdések, amelyekre válaszolva ezek elhangzottak, elsősorban Kéthelyi önkényeskedésének bizonyítását célozták. A vád ellene az volt, hogy békeidőben az ő tudtával, sőt, biztatására törtek be török területre a tihanyi hajdúk, zsákmányukból a kapitány részesült, ezenfelül a szegény legényeket kínozta, bírságolta és szolgálatra kényszerítette. Ezzel hozták összefüggésbe azt, hogy mintegy harminc hajdú hagyta el Tihanyt. A konfliktus a végvári idők utolsó éveinek eseményeihez tartozik, a védelmi rendszer lazulásával is összefüggésben lehet, hogy ti. ekkor már nem csupán a katonai feladatok kötötték le a katonákat, hanem a tihanyi lakosság társadalmi-vallási problémái is előtérbe kerültek. A kihallgatott tanúk közt volt a porkoláb (castellanus), a vajda, három tizedes (decurio), két lovas zsoldos (miles equestris ordinis stipendiarius), két gyalogos zsoldos (miles stipendiarius pedestris ordinis), három fegyverneme nélkül megne vezett zsoldos, hat hajdú, két szabados (libertinus), egy lelkész és egy közelebbről meg nem nevezett személy. A három évvel később megismételt vizsgálatot a kamara parancsára a káptalan már Kéthelyi folyamodására folytatta le.46 A kérdések hasonlóak volt, mint az előző vizsgálat esetében, és azt firtatták, hogy Kéthelyi idején került-e Tihanyba a református prédikátor, avagy már azt megelőzően is ott lakott saját rezidenciájában. Másrészt azt vizsgálták, hogy az 1672-ben foglyul ejtett két koppányi török rab sarcából részesült-e a kapitány, azaz az ő tudtával folytak-e a portyák békeidőben. A kihallgatott húsz tanú közül azok, akiknek információjuk volt, mindannyian azt vallották, hogy már Kéthelyi kapitánnyá való kinevezése előtt volt prédikátor Tihanyban, őket meg is nevezték: először Meszes Istvánt, akit aztán Sárffy Tamás követett. Tudomásuk szerint szabad lakhelyük volt Tihanyban, eszerint szabadosnak számítottak.47 A sarcra vonatkozó kérdésre adott vá laszukban a tanúk mindannyian azt igazolták, hogy a kapitány nem támogatta a portyázásokat, sőt némelyek szerint tiltotta, így nem részesült a sarcból vagy a zsákmányból. A kihallgatott tanúk többsége királyi zsoldos katona volt, közülük 44 MNL VeML XII.1.i 31/1673 45 THURY (1998) II. 215. 46 A tanúkihallgatás kérdéseit és két tanú vallomását Erdélyi is közli a Rendtörténetben, de az időpontot 1675-re teszi. PRT X. 820. 47 Lásd VÉGH (2009), 446., illetve BOROSS-MADARÁSZ (2002), 362.
