Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
TIHANY VÉGVÁR 1680. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 121 Az udvar a harmincéves háború következtében a magyar végvárrendszerre jóval kevesebb pénzt volt képes költeni, emiatt lecsökkent a végvárak és a katonaság létszáma is. A védelemhez szükséges katonaságot a határ menti területek földbirtokosai saját telepített alattvalóikkal, az ún. katonaparasztokkal pótolták, akik katonáskodásuk fejében adómentességet élveztek. A magánföldesúri vagy királyi hajdútelepülések jelentősége tehát megnőtt, és a korábbihoz képest aktívabban kapcsolódtak be a végvárrendszer mögötti védelembe.15 A 17. század második fe lében Tihanyban nem csak királyi zsoldon fizetett katonák állomásoztak, hanem a Habsburg Birodalom állandó hadseregének alakulatai is. 1664-ből például arra van adatunk, hogy Badeni Lajos regimentjéből Tihanyba is kerültek katonák. 16 Az alább ismertetendő, 1673-ban lefolytatott vizsgálat megőrzött néhány adatot a tihanyi katonák helyzetéről és mindennapjairól. A tihanyi katonák kapitányuk, Kéthelyi János tudtával békeidőben többször is átjártak Somogyba török területen portyázni. Egy ilyen alkalommal sarcként ötven vég abaposztót, csizmákat és papucsokat hoztak magukkal. A kapitánynak pedig a zsákmányból részesedést, többek közt török lovakat és hegyes tőrt adtak a hajdúk.17 Egy ilyen portyára azután került sor, hogy a tihanyi vajdát, Szávát negyedmagával és Kopeli (?) Istókot a törökök „levágták”. Ekkor „rác” marhákat akartak hozni Somogyból, és velük volt egy másik délszláv katona, Rácz Fülöp is. A tihanyiak egy koppányi és egy érsekújvári törököt öltek meg portyáik során, az egyik tanú szerint pedig a tihanyiak közül húszan vesztek oda a különböző összetűzésekben. A portyákra a katonák hajón mentek át a déli partra. Ezek az események a visszafoglaló háborút közvetlenül megelőző időszak történései voltak. 18 A mohácsi csatát követően Tihanyban a monostor sorsa megpecsételődött. A vár védelmi funkciójának előtérbe kerülése megszüntette a szerzetesi lét feltételeit. A török kor alatt Tihanyban mindvégig szünetelt a szerzetesi élet. Veszprém 1552. évi eleste után a káptalan Balaton-menti birtokainak jövedelmét Tihany fenntartására szánták. A kamara a káptalannak évi 200 forint bérösszeget fizetett a birtokok jövedelme után, majd Gyulaffy László kapitánysága alatt maga a kapitány fizette (papíron) a 200 forintos bért.19 Ennek fejében élvezte Tihany jövedelmeit, ami a vár fenntartására fordítandó összegek után még fölösleget is mutatott. Ezt a fölösleget egyéb hadicélokra tudta fordítani. 1568 után megváltozott a vár jövedelmeinek kezelése: Majláth Gábor kapitányi kinevezésekor az uralkodó Tihany 15 PÁLFFY (1996), 207. 16 VÉGH (2007), 84–85. 17 Egy másik tanú vallomása szerint a hajdúk nyolc lovat hoztak Tamási alól, amelyeket a kapitány visszaküldött Kapolyba. 18 MNL VeML XII.1.i: 31/1673. 19 PRT X. 155.
