Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
90 PALLAGI PÉTER 1. táblázat. A kocsmákban kimért bor akóban A század elejéről, közepéről és végéről származó adatok146 szerint az Apátság kapujánál lévő felső kocsma éves boreladása 400-700 akó között mozgott. Voltak azonban gyengébb és jobb termést hozó évek. A legvisszafogottabb termést produkáló 1777-es év 178 akója azonban még mindig több, mint a korszak écsi kocsmájára vonatkozó adatok átlaga. A szentmártoni alsó kocsmának a század második feléből származó adatai alapján évente átlagosan 450-500 akó kimérésével számolhatunk. Az egyes kocsmákban kimért borok mennyiségét összehasonlítva (lásd 3. ábra és 1. táblázat ) azt látjuk, hogy legtöbbet Szentmárton két kocsmájában és Tár kányban mértek ki. De ha a torzítás elkerülése végett kizárjuk az egész évben uradalmi kézen lévő felső kocsmát, akkor is láthatjuk, hogy Szentmárton mezőváros egy kocsmájában annyi bor fogyott, mint két (vagy akár több) falu kimérésében együttesen. A már idézett 1787-es kimutatás, amely az Apátság egyes birtokainak jövedelmét próbálta felmérni, a Főapátság Szentmártonból származó éves tiszta jövedelmét majdnem 5000 forintra becsülte.147 Ebből a bordézsma és a kocsmáltatás közel 800 forintot tesz ki. Mindezek becslésen alapuló számítások. Az igen precíz Keller Bálint 1764. és 1765. évi számadásai szerint a felső kocsmából 2842 forint és 146 PFL GI 1. 2, PFL GI 1. 15, PFL GI 1. 24. 147 PRT. V. 233.
