Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)

III. Forrásközlések

EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 293

gálat tárgyául a Főapátság saját iratanyagai mellett éppen a vépi Erdődy-levéltár szolgált.5

A szűkre szabott időkereteken belül a levéltár dolgozóinak készséges segítségével a monyorókeréki iratanyag valamivel több mint felét sikerült átnéz

nem6

(1., 12., 15–29. csomók). Aktuális kutatási témám szempontjából a levéltár sajnos kevéssé bizonyult értékesnek. Viszonylag kevés benne a köztörténeti jellegű anyag (nem is szólva koronázási forrásokról), döntően birtokiratokat foglal magába. Súlypontja időben a 17. század végére és a 18. század elejére, térben pedig Vas, Zala és Zágráb vármegyékre esik. Szép számmal akadnak természetesen a korábbi időszakra vonatkozó források is, így például a Bocskai család szlavóniai (rasinjai) ágának és benne a híres kalligráfus Bocskay Györgynek (1510–1575) eddig ismeretlen iratai.7

A legnagyobb meglepetést talán az jelentette, hogy a levéltár egyes fasciculusaiban (54., 58–61., 69., 86.) kifejezetten nagy számban bukkantak fel a gimesi Forgách család oklevelei, misszilisei.8

Ezek kisebb része Forgách Simon (1526–1598) dunáninneni és bányavidéki főkapitányra és Simon Pemfflinger Orsolyától született fiára, Forgách (II.) Zsigmond (1565–1621) nádorra vonatkozik, nagy részük azonban a nádor kisebbik, fiatalon elhunyt fiának, a keveset emlegetett Forgách (III.) Zsigmondnak (1616–1645), illetve feleségének, Batthyány Borbálának (1620/1625–1680) emlékét őrzi.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy miként kerülhetett ez a több száz irat a vépi (monyorókeréki) Erdődy-levéltárba. A rejtély kulcsa, ahogy az esetek többségében, úgy most is a két család közötti rokoni kapcsolat. Batthyány (II.) Ferenc (1573–1625) dunántúli főkapitány és a cseh származású Lobkowitz Poppel Éva (1585/1590–1640) gyermekei közül a legismertebb Batthyány (I.) Ádám (1610–1659) dunántúli kerületi és Kanizsával szembeni végvidéki főkapitány, ám stratégiai szempontból a család számára legalább ilyen fontos volt három felnőttkort megért lányuk, akiknek révén három különböző főrangú családdal létesült kapcsolat. A legidősebb leányt, Magdolnát (1610/1612–1658) 1629-ben Csáky Ist ván és Wesselényi Anna fia, Csáky László (1605?–1654), a későbbi országbíró vette feleségül, a középső leány, Erzsébet pedig 1638-ban Erdődy (I.) Györgyhöz 5 Az értékes iratanyagra (elsősorban I. Rákóczi György itt található levelei kapcsán) kedves kollégám, Dominkovits Péter, a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának igazgatója hívta fel a figyelmemet. Segítségét ezúton is köszönöm. – A kora újkoros kollégák közül rajta kívül Bubryák Orsolya és Varga Szabolcs végeztek az anyagban kutatásokat.

6 Itt szeretném megköszönni a levéltár igazgatójának, Dénesi Tamásnak, és Boros Zoltán le véltárosnak a türelmet és a segítséget.

7 Különösen: PFL Erdődy cs. 21. cs. Fasc. 74. és 22. cs. Fasc. 79.

8 A monyorókeréki levéltár Forgách-irataihoz egy régi segédlet is rendelkezésre áll, amely azonban egy, a ma ismert 18. század végi rendezésnél korábbi állapotot rögzít, és nem öleli fel az összes Forgách-anyagot. Ebben, számos ma is meglévő irat mellett, sok, azóta elveszett oklevél kivonatát is megtaláljuk. PFL Erdődy cs. 68. cs. 19. t. „Extractus literarum diversarum familiarum, et quidem NB. iuxta seriem annorum, cumprimis autem Familiae Forgács de Gimes.”