Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)
27 144. A testrészek nevét vették át a köv. fogalmak. A keréknek van puskája, agya. A hónapnak van dereka, a farsangnak farka. — Az olyan négy sarkos sült tésztát, amelyiknek a közepén lekvár van s a két szemben lévő sarka össze van nyomva: barátfüle. A kovászt lapockával verik föl. — A gyerek kezén támadt szemölcsöt tyúksegg-nek hívják; a lábon való bőrkeményedés pedig tyúkszem. 145. Néha a fogalom nevéül szolgálhat az idő, az előállítás módja vagy az alkalmazása: Nyárika ,az olyan kabát, amelyiknek nincsen bélése s nyáron szoktak viselni’. — Őszi, tavaszi vetés. — Kapás: vetemény. — A körösi meggy: kőrösön terem. — Azért csipedétt az a bizonyos tésztafaj, mert csipedik. — A cselekvés tulajdonságáról nevezték el a kocsi első tengelyének azt a részét, amelyik forog, förgetyü-nek. — Az alkalmazásukból keletkeztek a következő nevek: Malactartó: a disznó pokla. — Pévás: ,szín. amibe a pévát hordják a csépléskor’. — Füstös szó a kémény tulajdonságát mutatja. — Előte: mert a kemence előtt van. — Körösi meggy érő vásár akkor van, mikor a körösi meggy érik. 146. A jelentésváltozásnak legegyszerűbb formája a jelentéstapadás. (Vö. 125.§.) A jelzőhöz tapadt hozzá a jelzett szó képzettartalma: búbos (kemence), csapos (legény), hétköznapi a (ruha), heti (piac), hetes, napos (szolga), ivós (moslék), bejáró, kereső, lógós (asszony, ember), lopó (tök), magló (disznó), ódalas (hús), őszi, tavaszi, kapás (növény), fogas (borona), ártány (disznó), szemvonó (szénkihúzó szerszám), hazafi (csomag), kutyaszorító (keskeny utca), vonogó (szalmahuzogató szerszám), vakaró (szerszám, amivel a lovat, marhát vakarják), szógáló. Fordítva is előfordul: a jelzős képzettartalma tapad a jelzett szóhoz: (mészár-) szék. Menny é a szegbe, hozzá jéfont húst. (Menyasszonyi) hozomány. 147. Népetimológián vagy a szó hangsorának az elferdítésén alapulnak a következők: cirokféreg, portúr, cocilista, ^kolyiliista, kominista, reklivál, szódabikabóna, kórmész, kemímmag; -szőrű (Oszerű: pl. ilvenszörü, magamszörü, hasonszőrű), áslúg, pórkassza, hokmánv csepp (Hoffmann), tanfütyülő, kanfelügyelö, Úristen (Oreinstein), Vashintó, Semisz. li, bappista, eiégáncsos, kisztihant, kimacerát (szesz). 148. A jelentéstan keretébe tartozik az alaki jelentésváltozás is. Azonban ezek a változások nagyobbára megegyeznek a köznyelvi változással s különben is a szóösszetételt és a szóképzést a jelentéstanban nem szokták tárgyalni. Azért csak a különlegességeket sorolom föl. 149. Alaki jelentésváltozásuknál fogva fölemlíthetők a következők. Az igének névszói jelentése van: Nincs mer szed (bátorságod) ; éhetnékem van (szeretnék enni); ihatnékom vóna éty kis bort (szeretnék inni); tédd-ide, tédd-oda ember; Annyi szaladgáni valóm vót: kifejezést a tenni valóm vót analógiájára szerkesztették.
