Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)

28

A határozószóknak és mellékneveknek ilyen különleges használatuk is van: Ha azt mondja a ceglédi ember: ára főfelé nagy borulás van, ezzel azt akarja mondani, hogy ,észak felé’. A lefelé-nek pedig ,délre’ a jelentése. Etypár napra fömék Pestre, oszt úgy mék lé Szögedébe% Egész átjárja a zembért ez a zészaki szél; boti szél ,hideg szél’. — Merevín (merésmerevín) leforrászta a kézit, ahogy főcsapta a gőz. — Né bándzs má ászt a macskát te, mind agyon nyaggatod (egészen). — Pont itt vót: ,ezen a helyen volt’. — Mán e örökké így lész (mindig, folytonosan) ? — Csurom víz ,tiszta víz’ Érdekes az ,egy’-nek a használata. Mit gondósz, hogy vót ez a bakkancs? Vót vagy égy (körülbelül) húsz-huszonkét péngő. — No mongyuk, éggy öt pérc mává gyühecc utánnam. — Asz hiszéd, te ojan különös vagy (kiváltságos)/ — A mit egyes kifejezésekben símulóvá vált. Ety kis énni valót-mit küttem neki. — Széggyétek össze a sajdba a fülit, szívit, veséjit-mit.

Nagyon gyakran használják nyomósító szócskákul a következőket: fene jó, ménkű módon, irtó fajin; borzasztóságossan everte. Ilyen nyomósítók még: borzasztó, irgalmatlan, kegyetlen, rémisztő, réttentö, szörnyű; édes (.édéskevés— nagyon kevés). Csupa víz, ezüst, arany, sárga; a csupa az egyanyagúságot, egyszínűséget fejezi ki.