Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)

23

,tentélj le’, csücs le ,ülj le', tánei-tánci (mamának, holnapután papának), tapsi-tapsi, kúdú-kúdú.

b) Névragozás

134. A személyesnévmás tárgyesetében is ott van a -t tárgyrag: engémTMengémet, tégédTMtégédet, ütet. A személyes névmásnak különös alakja van, mikor főnévvel ragozzák: pl. a ti lábatok helyett a te lábatok, te is helyett ti jis (ott vótá).

135. A szuffixumokra nézve vö. 7., 90., 124.§. Az -ig ragnak régibb alakját megőrizte a mindég szavunk. A latativusi -é-re nézve vö. 47.§. A messze alapszónak messzibb, messzebb alakjaiban zártabbá ill. nyíltabbá vált a lat. rag. Elhomályosult a lat. rag s egy újabb lat. raggal toldották meg a következő szavakat: idájig, ekkorájig, odájig, ekkorára, akkorára, mikorára, npárára, elsejére, másoggvára (vö. N. és Ny. 1.147 1.), télire, elébem. Hasonlóképpen raghalmozódás történt a következő szavakban: innen, onnan, innétTMinnét, onnatTMonnét, hazunnanTMhazunnat, bosszant, hunnat ^ hunnét, bent, kint, idebent, odakint, megint; akkoriba, akkorába, akkorjába, akkorta, ekkorta.

136. Az egyesszám 3. személyben a birtokos személyrag -ja, -je alakja sokkal gyakoribb, mint a köznyelvben. így magyarázhatók a következő alakok: étváiggva, özveggpe, tesvérje, kakassa. Az i birtokos többes jel a szónak az egyesszám 3. személyű alakjához járul: tesvérjejim, ajtójajim (nem ajtóim), ajtajajik stb.