Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
BEVEZETÉS A biológiai kertművelés előtörténete Újrafelfedezett biokert A biológiai szemléletű kertművelés világszerte terjed. Talán sokak szemében úgy tűnik, új jelenségről van szó, pedig már jóval korábban is létezett, illetve a XVIII, századig ez a módszer jelentette kizárólagosan a kertművelést. A kert elkülönített, elkerített helyet jelent, vagyis olyan földdarabot, amelynek a kerítés után megváltozik a funkciója a környezethez képest, tájegységhez mért természetes ökoszisztémája megszűnik. A kert elkülönült hely, ahová az állatok nem juthatnak be, esetleg ahol az állatokat elszállásolták, sőt ahol az ott élő emberek a vadaktól, az ellenségtől biztonságot leltek („lakó-kert”, tanya). A tanyák, tanyacsoportok a természetes földművelő, állattartó életmódot leginkább megőrző egységek, így a magyar tanyavilág földművelési és sajátos életszemlélete, életformája igen sok biológiai jellegű eljárást tartalmaz, valódi archetípus (lásd a kertes tanyákat). Az ilyen tanyákon van állatállomány, bizonyos kényszerűséget hoz létre az elzártság (járhatatlan utak, távoli boltok, piacok; a termény- és termékfelesleg elhelyezésének gondjai), sőt sokkal nehezebb az ilyen helyek egészségügyi ellátása is. Racionális életszemlélet irányítja a tanya lakóinak tevékenységét, kevésbé valósítható meg a társadalmi fejlődésre jellemző specifikáció, azaz a tevékenységi, foglalkozási elkülönülés. A városi civilizáció megjelenésével egy időben létrejöttek a városi kertek is (Mezopotámia), amely mindaddig gazdasági biztonságot, általános létbiztonságot jelentett, amíg az ökológiai egyensúly nem bomlott meg (végérvényesen). A kor természettudományi ismeretei kevésnek bizonyultak a nehézségek felszámolására, így az ókori kertek jobbára zsákutcának tekinthetők. A jelenkori városiasodás az életritmus gyorsulását is eredményezte. A folytonos feszültség, a városi kultúrsivatagok, a kevés park, az állandósuló zsúfoltság, a közlekedés állapota és ezzel együtt a fokozott környezetszennyezés az embereket menekülésre kényszerítette. Világszerte a városlakók a kiránduló emberek. Szinte ezzel egy időben alakultak ki a kiskertek is. A kiskertek elszaporodását másrészt a kerti termények drágasága, a ritka növényféleségek iránti érdeklődés, a színtelen és ízekben szegény táplálkozás miatti türelmetlenség okozta. 5
