Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
A kiskertmozgalom akkor bontakozott ki, amikor a nagyüzemi termesztést a minden áron való táblásítás, a nagyfokú gépesítés, a magasfokú kemizálás, a csökkenő élőmunkahányad, a nagybani értékesítés, a fajtaszerkezet egyszerűsödése és gyors változása jellemezte. Sajnos, megfelelő irányítás és a nemzetgazdaságba való integrálás igénye híján, a kiskertek spontán fejlődési utakra léptek. Átgondolt irányítással világszerte a mainál nagyobb gazdasági hasznot, feszültségűidé lehetőséget is nyújthatnának a kiskerttulajdonosoknak és a társadalomnak egyaránt. A kiskerttulajdonosok gazdasági, piaci és fogyasztási csalódásai a biológiai kertművelés újrafelfedezésének kedveztek. Megfelelő módszerek alkalmazásával kevesebb kémiai anyagra van szükség a kertekben, mert a jól megválasztott növényállomány a társnövények szükségleteinek is ideális támogatója. A növény-növény és növény-talaj vonatkozásában fennálló allelopátia, vagy éppen a szinergizmus tárgykörében évezredek alatt felhalmazott ismeretek a biológiai kertművelésben busásan kamatoztathatók. A növények okszerű társítása esetén kevesebbet kell a talajt művelni, jobban is fejlődik az állomány; ugyanez vonatkozik a köztestermesztésre (pl. szőlő-kajszibarack; kukorica-bab és vöröshagyma-fejes saláta vonatkozásában). Az említett tapasztalatok figyelembevételével a kórokozók és kártevők elleni küzdelem is hatékonyabbá válik, sőt a tápanyag-hasznosulás is magasabb fokú lehet. A földigiliszta, a katicabogár, bizonyos esetekben a vakond, a madarak és még soksok állatfaj szintén a kertész hasznos társai lehetnek. A kiskertekben ezért különösképpen jó, ha nem engedjük eluralkodni a monokultúrás, miniatűr nagyüzemi termesztési módszereket, amelyek következménye a hozamok évente megfigyelhető fokozatos csökkenése, a növényvédelmi problémák erősödése, a talajok leromlása. A talaj termőerejének megőrzése, növelése, a talajszerkezet és a talajélet védelme, a növénytársulástan, a növényélettan, a táplálkozás-élettan, a produkciós biológia és a növényvédelem alapjainak ismeretéből származó előnyök révén korántsem elefántcsonttoronyba elzárt tudásanyag. A biológiai kertművelés épp ezekből ered. Az ízletesebb, többféle terményből a táplálkozás is változatosabbá tehető. A gyógyszerek mindenhatóságában való csalódás pedig a gyógynövények iránti érdeklődés növekedését, a természetes hatóanyagú készítmények iránti kereslet fokozódását okozta. Jó néhány gyógynövényt újra termeszteni kezdtek, számos különleges és elfelejtett fűszernövénnyel együtt. A kiskertben ismét helyet kapott a gyógynövények széles skálája, ami a kémiai növényvédelem mérséklését is elősegítette. (Nem véletlenül helyeztük el az előző mondatban az „ismét” szót, hisz Mizald a későbbiekben bemutatott könyvében szereplő Alejcikepus, azaz orvosi kert valójában magas színvonalú biokertet valósít meg.) A biológiai kertművelés terjed, szinte filozófiai szemléletmóddá fejlődött, a terebélyes mozgalom a nagyüzemekbe is betört. Régi biokertek A középkori kolostorkertekben, ház körüli kertekben, sőt már előbb: az ókori vegyeskultúrás kertekben is legalább 60—80 fajt termesztettek. Különösen a zöldség- és fűszerkínálat szegényedett az elmúlt évszázadokban (pl. zsázsa, articsóka, lóbab, csicseri6
