Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

nak héja megdagad és alatta féreg terem, amely béeszi magát a fába. Ez a féreg sok fának ellensége, kiváltképpen az alma- és körtvélyfának és más fáknak is, akiknek belső édességek vagyon. Az ilyen féregnek eredeti származik néha a fának vénségétül, néha valami kemény ütéstűi, avagy mikor a fák télben a hidegtül igen megfagytak, mely miatt elválik a kérge a fájátul, s meghasad; alatta pedig féreg terem. Némelyek olyan Ítéletben vannak, hogy mikor mosdatlan kézzel, avagy sebessel munkálkodnak a fa körül. Sőt még olyan kézzel sem kellene irtogatni, amellyel kenyeret metszettek, mert ártalmas a fának. Azért jól reá kell vigyázni a fának héjára, ha megdagadt és feláll, messék fel a fának héját és messék ki a férget belőle, avagy réz, akár vas vesszővel vájják ki és kenjék bé a sebhelyt, amint oda feljebb. Történik néha efféle dagadás, a felettébb való nedvességtül is, amely ki vér a fákon, mind az emberekben és állatokban, a bőr és hús között; és mikor az megrothad, féreg terem benne. Azért ha a fának csak egy részén dagadott a héja, nyisd meg, hogy kifolyjon a méreg belőle; ha pedig immár benne van, fúrd ki belőle, ha egynihány helyett vagyon ilyen dagadás; vonj két, vagy három hasítást, a fának ágaitul a földig a fának héjában. Azonkívül vond le a földet a fának gyökeréről és tölts más friss földet reá, a fában is fúrj jó öreg likat a beléig és verd bé tölgyfábul csinált ékkel.

CCXCVII. Némelyek más mesterséggel is akarják a férget a fábul kiveszteni; borsot, babért, rutát borral öszvekevernek és a fát egy fúróval megfúrják fölül alá, a béliig és a megnevezett timporálást belé töltik. Azután galagonyafábul csinált szeggel béverik. Avagy hamut és faolajt kevernek öszve és azzal kenik. Avagy két rész tehén vizeletet vésznek és harmadik

96