Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

dig gyakran attul származik, hogy a fát a megtiltott égi jelekben ültetik, úgymint a Skorpióban és Rákban. Azért azokban a jelekben semminémü munkát nem kellene tenni a fa körül; se nem ültetni, se nem oltani, se nem kapálni, se nem irtani, se nem ganéjozni, se akarminémü bajmolódással bántani. Még a gyümölcsöt sem kell róla leszedni, egyébként megterem a héjában a rák, avagy csuz. Afféle fákban szokott leginkább termeni, melyek a fövenyes és sovány földön lévélnek.

CCXCV. Ennek a nyavalyának orvossága az, hogy mikor azt eszébe vészi ember, messe ki a fekete héját, szinte a földig; azután oltóviasszal, vagy agyaggal elegyített tehénganéjjal kenjék be (amint ennyihányszor Írtam), és kenderrel, vagy tiszta ruhácskával kössék bé, hogy az eső, avagy más nedvesség hozzá ne férkezhessék. Azonkívül februárban, mikor a fákat tisztogatják, fúrjanak valami furócskával, egy kisujjnyi temérdekségre likakat a fában (ahonnét kimetszették a rákot), valami hármat, szintén a bélig. Ahhoz faragjanak gyalogfenyő fábul akkora ékecskét, vagy szegecskét, amely belé illjen a likba és verjék bé minden fába hármat vagy négyet; de nem egy szeren, hanem mind a négy részén a fának; azután nem női semmi csuz a fában. Csakhogy elébb kimessék a rákot, minekelőtte a szeget béverjék. Ezzel az orvossággal, némelyek áprilisben és júniusban élnek, mikor a buza virágzik, három vagy négy nappal Szent Ulrik nap után. Mikor a tehénganéjt elegyítik az agyaggal, három részt kell venni a ganéjbul és egy részt az agyagbul; s azt jól öszvekeverni, hogy olyan légyen, mint a tészta; vizet is töltsenek hozzá, hogy higabb légyen. Némelyek a kimetszett helyt tüzes vassal sütögetik meg.

CCXCVI. Második kiváltképpen való nyavalyája a fáknak, a féreg; mikor a fásolstitium — tavaszi (március 21.) és őszi (szeptember 23.) napéjegyenlőség

Szent Ulrik nap — július 4.

95