Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
sék a földből és mindjárt ganéjt hányjanak a föld helyett reá és úgy hagyják teletszaka, kikeletig. Nyárban nem kell ilyen kinyitás, mert igen könnyen kisüti a nap a gyökerét. A módja az, amint megirám és ha a fü nemigen gyenge rajta, hanem egy kévéssé megöregbedett. CCXCIII. Némelyek azt is cselekszik, hogy áfáknak gyökerére apró kövecskéket és csigák tekenőit hányják, s azzal hűsítik meg, melyet igen kévánnak a fák, Áfáknak az öntözés nem felette szükséges, mindazonáltal megkévánják néha, főképpen az újonnan ültetett fiatal fák. Amely fák közelgetnek a gyümölcsözéshez, azoknak bővebb nedvességre van szükségek. Minekutána elvirágoztak a fák, azoknak táplálást és öregbülést hoz a nedvesség. Amelyek későn gyümölcsöznek, azoknak a késő eső is idején van. Viszontag idétlen és ártalmas az eső a fáknak, mikor virágozni kezdenek és virágzásokban vannak, mert azáltal minden elvész és megrothad; a virágok is, mind zsöngéjekkel együtt lehullanak. Ha pedig nagy szárazság volna, akkor kévántatik a kertésznek szorgalmatossága, hogy alkalmatos hónapokban, napokban, órákban öntözéssel segítse a fákat. Az újonnan ültetett fiatal fáknak gyakorta kevés előmenetelek vagyon és mint valami első bölcsőjükben, betegeskedni kezdenek, azért azokat márciusban, áprilisben illendő öntözéssel kell gyámolitani; vagy a folyóvízből merített vízzel, vagy amelybe ganéjt kevertek. Gyakran júniusban, a napnak állapodására és amint a deákok mondják, solstitiumra száradni kezdenek a fák; akkor kapálással, öntözéssel, zöld hanttal béfödvén kell őket segíteni. Az is megtörténik néha, hogy mikor a száraztó szelek fújnak, hézagos és lyukas lészen a föld a gyökér körül; ki is száradnak a fák, ha öntözéssel nem éllelik. A gyenge fiatal fáknak, melyeket újonnan ültetik, kiváltképpen igen használ az az öntözés, melyrül oda fel is Írtam ennyihány helyett, hogy a fazekat teli töltsék vízzel és a fa mellé helyheztessék; abban egy darab ruhát, vagy foltot függesszenek, amelyen a fának gyökerére csöpöghessen a viz, de azt egy kevéssé magasabbra kell tenni. A sós vizet nem szeretik, azért nem tudom, miként dicsérhetik némelyek a barmok vizeletit, hanem hogy kevesest vésznek és csöppenként élnek véle. XIV. RÉSZ A gyümölcsfáknak nyavalyámul és azoknak orvosságirul CCXCIV. A gyümölcsfáknak sok különb-különbféle nyavalyái érkeznek, de kiváltképpen három legveszedelmesebb. Úgymint rák, avagy kigyó, avagy farkas. A második féreg. A harmadik égés. Az elsőt a magyarok néhutt Íznek híják és csuznak is. A rák az, mikor a fának héja megfeketedik és a gyökéréiül fogva, szinte a tetejéig felmászik és ezen héja is megdagad; néha az a csomó és a fa között terem, mely a fát gyümölcstelenné teszi és végtére teljességgel kifojtja, ha eleit nem vészik. Az pe-94
