Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

javallásábul, a földiül fogva az ágáig, szor­galmatosán békenjék tehénganéjjal. Ha­sonlóképpen, Pünkösd után nyolcad múl­ván és úgy hagyják nyaratszaka. Mert az alatt szép simán marad a héja, mivel a te­­hénganéj hüvösiti, hogy a nagy hévségben a fának héja meg ne fonnyadjon, avagy meg ne égjen. Es ha valami repedezések, avagy likacskák volnának a fának héján, azokat mind ilyen ganéjjal kellene békenni. CCLXXXIV. Minekutána környül ka­pálták áfát, melynek ideje legjobb novem­berben; akkor szép gyengén elvonják a földet a fának gyökerérül, két vagy három lábnyira, amint a fának nagysága van. De szorgalmatosán reá vigyázzanak, hogy meg ne sértsék a fa gyökerét, hanem egy kevés földdel födve hagyják. Azután te­­hénganéjt töltsenek reá és úgy hagyják, mig a nedvesség alászáll és a ganéj csak­nem földdé válik. Az pedig hamarább megtörténik, ha eső jő reá. Azután lassan­­lassan reá kell a földet hányni, hogy a ke­mény téli hideg ne ártson a gyökerének. Arra is igen kell vigyázni, hogy a ganéj a fának héját, avagy gyökerét meg ne érje, mert kiégeti és a föld színénél a fának kér­gét megrothasztja. Nem is igen magasan töltsék fel, kiváltképpen a fiatal fákat, mert azok nem kedvelik, ha igen mélyen feküsznek a földben. Azt is tanácsolják némelyek, hogy efféle kapálás ne légyen Szent Gál nap előtt, vagy mindjárt utána való holdtöltére, hanem inkább az újság­ra. Mert akkor inkább megpuhul a föld és a ganéj is jobban megrothad, hogy sem holdtöltére, amely igen alkalmatos a fának. CCLXXXV. Noha némelyek azt tart­ják, hogy mikor igen melegen süt a nap nyárban, nem kell a fát kapálással boly­gatni, mert kiégeti a gyökerét, főképpen ha ganajoznák. Hanem inkább apró zsíros földdel kell megújítani az alját. Mindazál­­tal a fiatal fák megkévánják nyárban is a kapálgatást, főképpen mikor sok fü női körülöttök, hogy azt kiirtsák és a földet is megújítsák, amint oda feljebb mondám; ősszel megént úgy bánjanak vélek, vala­­mig a fiatal fa jól meg nem névelkedik, mert ezáltal hamarább megnő, hogy sem ha úgy hagyják, a gyümölcsök is jobb lé­szen. Sőt ha ki azt kévánja, hogy szép fia­tal fái legyenek, minden hónapban meg­kapálja, márciustul fogva egész októberig, valamig meg nem öregbednek. Télben pe­dig, avagy inkább ősznek vége felé, mind az öreg fákat, s mind a fiatalokat meg kell kapálni és a földet ganéjjal elegyíteni. Az­után megént azon ganéjos földdel bé kell a vermet tölteni, hogy igy jó nedves és lágy eget vehessenek. CCLXXXVI. A fának gyökeréhez nem kell goromba, éretlen ganéjt hányni, mert ártalmas néki, mivel sok féreg terem benne. Azért a fiatal fához jó régi, meg­érett ganéjt vegyenek. Jóllehet a régi meg­rögzött fák elszenvedhetik a gorombát is, mert azok körül csak szintén a pázsitra hányják és még a lóganéj is használ nékik, ha tél előtt töltik reájok, amely mind a föl­det, mind a fát megoltalmazza a sanyarga­tó hidegtül. Micsodás ganéj légyen legjobb és alkalmatosabb a fákhoz, noha errül is bőven Írtam oda föl; de ugyan mégis kell itt valamit jelentenem, a fákhoz illendő ga­­néjrul. Azt Ítélik némelyek, hogy a ga­­lambganéj legjobb volna, mert az a földet igen megmelegiti és zsirositja, amint a gyümölcstelen fákon sokszor próbáltatott nagy haszonnal; de azt az ő hévsége miatt, a tél előtt kell kévéssé a fák alá hányni. Ezután következik a pókaganéj, aki jobb a közönséges tyukganéjnál. Ezt a juh és kecske ganéj követi. Ezután az em­­berganéj, csakhogy sűrűén nem kell a pá­zsitra hányni, mert kiégeti azt. Hasonló­képpen, más efféle trágya se töltessék az almafára, mert hamar kiszárasztja azt. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom