Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

dessék az szúnyogok, mártson két spongyát erős ecetbe. Egyiket függessze a fejéhez, másikat a lábához, nem szállnak reá. Hasonlóképpen ha nyers és virágzó kendert tészen valaki melléje, mikor feküdni akar menni, elkerülik őtet az szúnyogok; akár vad, akár szelid kender légyen; ha száraz kendert tészen is az ágyába, nem mennek reá. Ha valaki magát tömjénnel, ecettel, olajjal megkeni is. Ha rutát vizben áztatnak és avval a vízzel öntözik a kertet, vagy házat, meghalnak tüle. Akár bolhafüvet vizben főzzenek meg, s avval öntözzék.

Én is ezekkel vetek véget az veteményes kertrül való irásocskámnak; nem kétlem, hogy találkoznak efféle dongó csípő szúnyognak, akik ítéletekkel, éles nyelvekkel, mardosni fogják ez én munkácskámat. De akinek nem tetszik (eddig ilyen sem volt az magyar nyelven), csináljon jobbat, s nem irégylem a jámbornak. Én a közönséges jóért igyekeztem munkálkodnom. Következnék a gyümölcsös kertrül való írásom, ha szelencém és Írem volna hozzá, kivel az könyvnyomtatónak kezét megkenhetném.

84