Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

GYÜMÖLCSÖS KERT §. I. A fáknak irtásokrul és tisztogatásokrul CCLXX. Alig változik valami gyü­mölcsfa, akinek nem volna szüksége az ir­tásra, vagy nyesésre. Noha azt Írják, hogy­ha a mondolafát megirtják, avagy nyesik, az édesbül keserű lészen. Ha a pomagrá­­nátot, keményebb lészen. Ha a geszte­nyét, teljességgel kivész. Ezek pedig az irtásra való eszközök. 1. Egy fapöröly, akivel onnét felül lecsapják az ágat. 2. Metszőkés, az mely sarló for­mára légyen. 3. Jó éles fejsze, akivel alul kell felfelé vágni az ágat, a hasadék eltá­­voztatása ellen, mely gyakran megtörté­nik, ha felül alávágják az ágat. 4. Fűrész, aki majd legjobb, a középszerű ágaknak lemetszésekhez. Mindeneknek előtte tud­ni kell a fának melyik részérül kévántatik az ágak vagdalása. Itt nem szólok az szőlő­­rül, aki minden esztendőben megkévánja a metszést. Más fák közül némelyek máso­dik, s némelyek negyedik esztendőben. A több eszközök között, majd jobb az öreg éles véső, akinek nem igyenesen, hanem félen vagyon az éle, melyet valami erős sulykocskával vernek a fába. Mert avval oly szép igyenesen metszhetik az ágát, mintha gyalulták volna. CCLXXI. Két dolog vagyon a fában, melyet kiváltképpen vagdalni szoktak. Egyik a teteje, másik az oldalaslag való ágai. Ha azt akarjuk, hogy a fa magasan nőljön, an­nak az oldalaslag való ágait vagdaljuk el, békét hagyván az magasan felnövendő ág tetejének. Mert az eledel, ha a közepin meg nem emésztetik, igyenesen felviszi a fát. Viszontag akit kévánunk, hogy kiterjedjen, annak a hegyét vagdaljuk el, s nem nő ma­gasat és akkor a táplálás, holott feljebb nem lehet; képtelen, hogy az ágakat széle­sen kiterjessze. Az olyan fának, mely ter­mészet szerént magasan és igyenesen fel­­mégyen; a táplálásnak útja csak egy és ha annak fejét elcsapod, azon az utón mind hideg, s mind meleg; igy egyenesen leszáll a gyökere és mivel ez is csak egy, hamar el­veszti az egész fát. Ha az fának tetejét ép­pen elvagdalják, az egész eledel a gyökérbe ereszkedik és csak azt neveli; ki miatt a fa fel nem veheti magát és üdő jártára is, csak abban marad. CCLXXIL Az ágakbul is nem kell akár­melyiket levagdalni, hanem avagy az szára­zát, avagy a frisset. Az szárazai, mely im­már kiholt és semmi reménység nincs benne, hogy gyümölcsöt hozna, szorgal­matosán le kell vagdalni. Mert egy száraz ág, az egész fát kiszárasztja, avagy lega­lább akadályt szerez, hogy a fa magasat ne nőjön. Az pedig meglehet akár télbe, akár nyárba; mind fiatal, s mind öreg fá­rul. Az mely nyavalya közönségesen az nap sugárjátul származik, aki az helynek alkalmatlansága miatt, kisüti az ágat. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom