Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
GYÜMÖLCSÖS KERT §. I. A fáknak irtásokrul és tisztogatásokrul CCLXX. Alig változik valami gyümölcsfa, akinek nem volna szüksége az irtásra, vagy nyesésre. Noha azt Írják, hogyha a mondolafát megirtják, avagy nyesik, az édesbül keserű lészen. Ha a pomagránátot, keményebb lészen. Ha a gesztenyét, teljességgel kivész. Ezek pedig az irtásra való eszközök. 1. Egy fapöröly, akivel onnét felül lecsapják az ágat. 2. Metszőkés, az mely sarló formára légyen. 3. Jó éles fejsze, akivel alul kell felfelé vágni az ágat, a hasadék eltávoztatása ellen, mely gyakran megtörténik, ha felül alávágják az ágat. 4. Fűrész, aki majd legjobb, a középszerű ágaknak lemetszésekhez. Mindeneknek előtte tudni kell a fának melyik részérül kévántatik az ágak vagdalása. Itt nem szólok az szőlőrül, aki minden esztendőben megkévánja a metszést. Más fák közül némelyek második, s némelyek negyedik esztendőben. A több eszközök között, majd jobb az öreg éles véső, akinek nem igyenesen, hanem félen vagyon az éle, melyet valami erős sulykocskával vernek a fába. Mert avval oly szép igyenesen metszhetik az ágát, mintha gyalulták volna. CCLXXI. Két dolog vagyon a fában, melyet kiváltképpen vagdalni szoktak. Egyik a teteje, másik az oldalaslag való ágai. Ha azt akarjuk, hogy a fa magasan nőljön, annak az oldalaslag való ágait vagdaljuk el, békét hagyván az magasan felnövendő ág tetejének. Mert az eledel, ha a közepin meg nem emésztetik, igyenesen felviszi a fát. Viszontag akit kévánunk, hogy kiterjedjen, annak a hegyét vagdaljuk el, s nem nő magasat és akkor a táplálás, holott feljebb nem lehet; képtelen, hogy az ágakat szélesen kiterjessze. Az olyan fának, mely természet szerént magasan és igyenesen felmégyen; a táplálásnak útja csak egy és ha annak fejét elcsapod, azon az utón mind hideg, s mind meleg; igy egyenesen leszáll a gyökere és mivel ez is csak egy, hamar elveszti az egész fát. Ha az fának tetejét éppen elvagdalják, az egész eledel a gyökérbe ereszkedik és csak azt neveli; ki miatt a fa fel nem veheti magát és üdő jártára is, csak abban marad. CCLXXIL Az ágakbul is nem kell akármelyiket levagdalni, hanem avagy az szárazát, avagy a frisset. Az szárazai, mely immár kiholt és semmi reménység nincs benne, hogy gyümölcsöt hozna, szorgalmatosán le kell vagdalni. Mert egy száraz ág, az egész fát kiszárasztja, avagy legalább akadályt szerez, hogy a fa magasat ne nőjön. Az pedig meglehet akár télbe, akár nyárba; mind fiatal, s mind öreg fárul. Az mely nyavalya közönségesen az nap sugárjátul származik, aki az helynek alkalmatlansága miatt, kisüti az ágat. 85
