Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

gen öntözöd. Annyit nyersz avval is a viz­­zel, akiben fekete koriandert, avagy feke­te köményt áztattál. 6. Aki efféle bolhák­­tul meg akarja oltalmazni palántáját, mi­nekutána elvetette, hintse meg az ágyat galamb és kecske ganéjjal, vagy inkább tyúknak ganéjával, hamuval, vagy korom­mal. CCCXII. A pókháló is gyakran elfogja fölül és béboritja a veteményeket és meg­­nyirt ágakat; azért az ellen nincs jobb, mintha gyönge söprűvel lesöpri ember, ahol látja és eltapodja. Mert igen megfojtja a veteményeket és elszáradnak utána. Az cserebogár a fáknak gyönge leveleit, virágjait igen megrágja és elveszti. Sőt amint Írják, ezeknek ganéjokbul is terem­nek a hernyuk. Májusban kiváltképpen uralkodnak. Ezeket leginkább a jó hűvös eső rontja meg. Ha pedig az nem járna, az szorgalmatos kertész minden nap dél táj­ban rázza meg a fát, akin lévélnek és ölje meg őket; avagy szedje fel és hányja a ká­­csáknak, igen megeszik. Kikrül azt mond­ják, hogy mikor elvesznek, a földbe búj­nak. Az ide fel megnevezett füstökkel is elkergethetni, akikkel másfele férgeket a fákrul. CCCXIII. Az szúnyog, noha nem té­­szen igen nagy kárt a veteményekben, vi­rágokban, vagy fákban, de mindazonáltal igen unalmas és kedvetlen vendégek azoknak, akik nyárban az estveli és regge­li gyönyörűséges szellővel és éggel a kert­béli sétálásban akarnának élni. A kertész­nek is igen súlyos szorgos munkájában ilyen apró állatokkal hadakozni. Azért ki­váltképpen azok ellen füsttel köll harcol­ni; azt pedig tehénganéjbul, kénkőbül, fe­kete kömény magbul, közönséges kö­mény magbul, örvénygyökérbül, üröm­­bűi, rutábul csinálhatod. Ismét galbanum gyantábul, babbul, gálickőbül. Ha ki azt akarja, hogy étszaka az ágyában ne csip-83

Next

/
Oldalképek
Tartalom