Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
akiben elbújtathassák az meghasitott ágat. És igy egy esztendő alatt gyökeret ver, kivel az anyjátul elmetszik és más edénybe ültetik. CXLI. Jesaminum indicum vagy canadinum, indiai jesamin, aki igen magasan fölnői, mint a vadszőlő, az ágai is úgy nőinek, csakhogy fejérebbek. Fára, falra fölfolyik, ha lész mihez kapaszkodni; szélesen kiterjed, az ágaival és leveleivel mindent béföd, oda hajthatja az ember, ahová akarja. Annak virágjai az ágoknak a tetején bokrosán nőinek, egy csoportba 15—20 is megvagyon; egy ujjnyi hosszú, mint a tölcsér, de nem olyan széles, nem is egyszer nyílnak ki, hanem két, három, a többi ki kisebb, ki nagyobb bimbója marad. Azután nyílnak ki egymásután. Olyan az színe, mint a vörös sáfrány szinü bársonynak; néha magot is hoz olyan hüvelkekbe, mint az babnak vagyon, mint egy hajakba bétakart fekete magot. Nem kétlem, hogy ebbül is szaporodnék, de későre; legjobb, ha elbújtatják és gyökeret ver. Néha az gyökerébül is sok ágak nőinek ki, kiket hasonlóképpen gyökerestül elültethetni és még igy is ennyihány esztendeig nem virágzik. Télben bé köll födni a gyökerét és tőkéjének egy részét, lóganéjjal. Ha az hideg megvészi a magas ágait, kikeletkor megmessék és ha ki akarja, más ágait is, mint a szőlőt, hogy sürüvebben nőljön. Az szederjes, vagy kék jesamin úgy női, mint egy bokor; edénybe köll tartani, hogy télben a pincébe vihessék. A virágja olyan szinü és formájú, mint az kék spanyol bodzának, de igen szép illatja vagyon, az levele apró hegyes. CXLII. Az közönséges sárga és fejér jesamint is télre bé köll födni, ha kinn hagyják is; lehajtván öszvekötözzék és lóganéjjal befödjék. Genista virág, kinek sok vékony zöld ágai, vagy inkább vesszei vannak, az kiken szép sárga jó illatú virágok nőinek. Olyan a formája, mint az iglice tövisnek, vagy bársonynak. Találtatnak fejér viráguak is, kiket spanyol genisztátnak neveznek. Az virágjok után, mint az lednek, hüvelykbe magvok női, akit elvetnek és azon nőinek. Noha a gyökereket is elszaggathatni egymástul és azon ültethetni. Az vesszeinek hegyét, mikor még gyöngék, bécsinálhatni ecetbe, mint az uborkát. Jó földbe kéván, eláll ennyihány esztendeig az földben. Télre bé köll födni ganéjjal, elébb meg köll hajtani és ágait öszvekötözni. Yucca indica, vagy Yucca gloriosa, dücsőséges, vagy dicsekedő káka. Kinek gyökere, avagy torzsája oly termérdek, mint az embernek karaja; a levelei három ujjnyi szélesek, csaknem két arasznyi, a végén hegyesek, sürüven nőinek, kiknek középirül egy vörös kóró, három ujjnyi temérdekséggel női ki. Annak teteje, mint az spárgának, azon függenek alá, mint az harangok. Halavány fejér tulipa formájú liliumok; az aljok vöröses, néha kétszáz is vagyon egy kórón. Azérthogy azt le ne vonják, pálcához köll kötözni. Nincsen semmi szaga. Jó földet szeret, öreg edénybe köll ültetni; nincsen magva, hanem a gyökerébül jönnek uj csömöték ki, azokat az anyjoktul kikeletkor el köll szaggatni és más edénybe ültetni. Középszerű meleget és öntözést kéván, mindazonáltal télben ugyan a pincébe köll vinni. Aloé, tengeri télizöld, nagy, öreg, temérdek, kövér, széles levelekből álló fü, az mely levélnek szélessége, alul vagyon másfél arasznyi; hosszúsága nagyobb egy A'/ngnél, mint keskenyebb az végéig, ahol igen hegyes, az mint a karéján is néhol tövises. Temérdeksége vagyon két ujjnyi, az színe tengerszinü zöld; ritkán virágzik, de mikor virágzik, a közepin egy háromágú kóró jön ki, s azon függnek az apró vörös 31 A
