Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
rágzáshoz és rendesen kerekdéden női a virágja. A szegfű igen szereti az által ültetést, azért gyakrabban köll által ültetni, mert ha sokáig egy helyben hagyják, kevesebbet virágzik és nem olyan jó illattal, a levelében megvadul. Minekutána elvirágzottak, le kell jobb részét az ágainak metélni, főképpen akiben mag nincsen és keveset hagyni; aki oldalaslag meg is virágozzék. Aki akarja, hogy télben szegfüve légyen, messe el nyárban az első bimbóját és télbe fog virágozni a pincébe. Mind szegfüvet, s mind Leucojumot olthatni ágacskára is, mint az fát; csak gyöngén és szorgalmatosán bánjanak véle. CXXX. Leucojum vörös, kék, fejér, pettyegetett, sárga teljes viola; mivel pedig ezek nem hoznak magot, szaporittatnak és ültettetnek, az öreg gyökérnek mellette kinőit apró csömötékbül. Ezeket le köll szakasztani és a fájának végét, egy kevéssé megtörni és mindjárt kikeletkor, ha a vén gyökereken találtatik afféle növés; hol pedig nem, ősz felé a kánikulák után, vagy nyárban, Szent Iván nap tájban, amely üdőkben elég uj növések lévél, jó kövér földbe (az mint oda föl) ültessék el és az földet jól hozzá nyomják; de úgy, hogy a szivét bé ne födjék a földdel, hogy meg ne fúljon. Ez pedig két, vagy három nappal holdtölte előtt légyen; egy ideig, mig megfoganoszik, az árnyékban köll tartani és szorgalmatosán öntözni. Mikor jól fölnőitek, holdtöltekor az edénybe köll tenni, mint a szegfűről mondottam, és télben a pincébe vinni. Aki másképpen akarja, bújtatással is szaporíthatja, ha tudnia illik, az oldalaslag hosszan kinőtt ágait gyöngén lehajtja a földig és annak egy részét földdel bétömi, hogy abban gyökeret verhessen; úgyhogy az hegye kiálljon a földbül, és mikor gyökeret eresztett az ág, messék el fáj átül és ültessék más edénybe. Úgyis meglehet, amint oda fel megírtam az szegfürül, ha egy likas fazékon által vonják az ágat és földdel megtöltik, s abban meggyökerezik, etc. Legjobb és szerencsésebb, akinek tágas helye vagyon, hogy jó zsíros földbe, az együgyü mindenszinü nyári violákbul vévén magot, holdtöltekor vessék el, azután (az mint a szegfürül mondottam) ugyanakkor jó jegyekre és szelekre vigyázván, bőven hosszú ágyakba ültessék el, mintegy 300-ig, akibül talán 50 válik teljes; kiket az megnevezett üdőben kiássák és edényekbe ültessék. Megösmérhetni a temérdek bimbójárul és virágjárul, mert ez azon esztendőben virágzik. Ezt azért minden esztendőben friss magon vessék. Hasonlóképpen ültetésében és vetésében procedáljanak, mint az szegfüvei. Ennek igen gyönge szaga vagyon. Ha az sárga violával is, az megnevezett módon bánnék az ember, talán az is szinte úgy teljes lenne; egyébként ezt is úgy, az mellette kinőit csömötéket kiszaggatván és elültetvén, szaporítják, kinek igen szép illatja vagyon. CXXXI. Lychnis byzantina vagy calcedonica. Az németek jerusálemi virágnak, avagy égő szerelemnek híják. Ez teljes virágú, igen szép vörös minium szinü, fejér is vagyon; apró kereszt formára vannak kiformálva; egy hosszú kórón állanak, a tetején és kerekdéden öszvenőlnek; a virági, mint az labda; aki nem teljes, közönséges virág Magyarországban. Azért a teljest, mint az Leucojumot úgy szaporítják, az mely növések mellette nőinek, azokat egy kis gyökérrel kiszaggatják, vagy lemetszik nyárban; mindjárt az kánikulák után, mert még kikeletkor nincsen, s úgy ültetik el holdtöltére, edénybe. Kikeletkor is szaporíthatni, ha az ember kivészi az edénybül és három, vagy négyfelé metszi késsel a gyökerét, de meg köll látni, hogy 21
