Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Alexikepus, avagy Orvos kert
nek a kékek meggyógyít ás ára, mézzel a kutyaharapta testre és a szem homálya ellen, ecettel penig az ütéstől való felpuffadás ellen. Melynek bizonysága a füvekrül író poéta, ki a köményről igy ir. Szemed gyökerének nedvessége mézzel, Világossá tészen, ha kened és ütéssel Lett nagy daganatot, ha őtet ecettel, Öszvetöröd, gyógyít s testen elűz széllel. Magva a gyomorban való szeleket elűzi, amint a közönséges vers is mondja. Köménynek gyökere alsó ajtód nyitja. Továbbá itt sok között el nem kell hagyni, hogy a kömény akármi módon igyad, vagy egyed a magot benned többiti és a szemérem testnek igen szeretője, akár táplálására gyökerét, ha borban főzöd, akár kenésre, ha olajban megtöröd. Megtejező és édes magvából, leveléből, ágából, s gyenge torzsájából, ha ezeket megtöröd s kifacsarod, nedvesség lészen, melyet ha a verőfényen megszárasztasz, hasznos lészen azok között az orvosságok között, melyek a szemgyógyitásra tartoznak. Ezen lészen, ha gyökerét első bimbózáskor megtöröd. Némelyek első virágzásakor szárát learatják s tűzhöz viszik, hogy a melegség miatt kijövő nedvességét, mintegy macskamézet kivegyék, mely az előbbeninél hasznosabb a szemnek. Q. Serenus, hogy ezt elnyerhesse, kömény vízzel mézzel egyben él, kinek versei ezek. Ha a nagy rest vénség szemed setététi, Köményvíz csepp mézzel azt letörölheti. Aegineta Pál homályos szemnek hasznos vizet igy csinál uj föld fazékban, a zöld köményt első vízzel egyben beléveti és egynéhány nap ott hagyja; azután kivévén, a vizet arra tartja, hogy egész hónap alatt reggeli órákon szemben csepegtesse. Itt el nem hagyom azt, hogy a köménnyel, Hosszúlevelű fűz Aegineta Pál — Aeginai Pál alexandriai orvos, de valószínűleg görög földön született, a VII. században élt 175
